Először is azt tanácsolják a hozzáértők, hogy akinek bármilyen adóssága van, azt igyekezzen minél előbb visszafizetni, mert a kamatot mindenhol emelik és minél tovább húzza a törlesztést, annál inkább rá fog fizetni. Különösen vonatkozik a sürgősségi törlesztés, az úgynevezett fogyasztói és készpénz kölcsönökre. Ezekre róják ki a legnagyobb kamatot, így jó ha az ember minél előbb megszabadul tőlük. Óva intenek attól is bennünket, hogy lakásvásárlási kölcsönt igényeljünk, mostanában a körülmények nem megfelelőek, legjobb lesz, ha ezzel még várunk egy kis ideig.
Ha viszont valakinek megtakarított pénze van, az is gonddal jár, mert ebben a válságos időkben nem tudja eldönteni, hogy mit tegyen vele, hol tartsa, mi módon kamatoztassa. A gazdasági szakemberek véleménye megoszlik arról, hogy devizában vagy dinárban érdemesebb takarékoskodni. Azok, akik a gazdaság elméleti részével foglalkoznak, rendszerint azt tanácsolják, hogy legjobb és legbiztosabb devizában tartani a pénzünket és azt bankba hosszú távon lekötni. Erre biztos kamat jár, a pénzünk nem veszíti az értékét és a lekötési idő leteltével bezsebelhetjük a kamatot. A legmagasabb kamatláb 9,75 százalék, elvétve adnak ennyit a bankok, leggyakoribb a 6-7 százalékos kamat.
Radovan Jelašić, a Szerbiai Nemzeti Bank kormányzója mint gyakorlati szakember, mind máig arra esküszik, hogy legérdemesebb dinárban takarékoskodnunk. Ez elsősorban nagyobb kamattal jár, akár 20 százalékot is adnak, de leggyakrabban azért 16 százalékos kamatot adnak a dinárbetétre. Az az előnye is megvan, hogy a dinártakarékért nem kell külön adót fizetni, noha az állam részéről elhangzott olyan ígéret, hogy az idei év elejétől feloldják a devizatakarékra kirótt 20 százalékos adót. Mindenki egyénileg döntse el, hogy miben tartja a megtakarított pénzét.
Mind ez idáig kifizetődő volt ingatlanba fektetni a családi tartalékot, de most azt javasolják az ingatlanszakértők, hogy ne tegyük ezt. Tavaly október óta esnek az ingatlanárak, és ez a folyamat még mindig tart. Így szerintünk balgaságot követ el az, aki most ingatlant vásárol. Egy időben meglehetősen nagy keletje volt az ingatlanoknak, a hozzáértők szerint azért, mert a bankok tömkelegével folyósítottak lakásvásárlási kölcsönt, s ilyenkor a kölcsönigénylők boldogok, hogy pénzhez jutottak, nem olyan óvatosan vásárolnak, mint egyébként, talán mellőzik az alkudozást és nem is figyelnek arra oda, hogy hány négyzetméter is pontosan a megvett ingatlan és annak a négyzetméterenkénti ára sem játszott olyan borzasztóan fontos szerepet. Örültek, hogy megkapták a kölcsönt, s igyekeztek azt minél előbb a legelérhetőbb ingatlanba befektetni. Mára ez természetesen gyökeresen megváltozott, nagyon nehéz lakásvásárlási kölcsönhöz jutni a feltételek súlyosak, így mindenki jobban meggondolja, hogy belevágjon-e egy ilyen üzletbe.
Az elmúlt öt-hat év során sokan döntöttek a beruházási alapok mellett, amelyeket még egy évvel ezelőtt 1000 dinárért árusítottak, de a gazdasági válság begyűrűzésének következtében az értékük a felére csökkent. Még nem volt ilyen a helyzet, gyakran tanácsolták azt a közgazdászok, hogy hosszú távon érdemes oly módon takarékoskodni, hogy beruházási alapokba fektetjük a pénzünket, ami két-három év után hozza meg a hasznot, állítólag nem is elhanyagolandót.
A részvények is a válság előtt kifizetődőek voltak, egészen 2007 végéig a börze 40 százalékos növekedést jelzett, de aztán a politikai, a világgazdasági okokból kifolyólag, és amiért a külföldi beruházók kezdték a pénzüket kivonni, meglehetősen óriásit ugrott a részvények ára. Akár 60 százalékra is tehető volt. Manapság egyértelmű, hogy nem érdemes nagyon részvényekkel foglalkozni, mégis aki ragaszkodik ehhez a fajta takarékoskodási módhoz, annak a szakemberek azt ajánlják, hogy legkifizetődőbb az élelmiszeripari és gyógyszerészeti cégek részvényeibe fektetni.
