Örökség Serleg a Kapisztrán ferences ifjúsági kórusnak
Aki egyszer hallotta őket énekelni, felejthetetlen élményben lehetett része. A tisztán csengő dallamok felcsendülésekor sokaknak könnyel telik meg a szeme. Valószínűleg így volt ezzel Nick Ferenc is, a Falvak Kultúrájáért alapítvány kuratóriumának elnöke, a Kultúra Lovagrend alapítója, aki nyomban az Örökség Serleg díj ra terjesztette fel az újvidéki Kapisztrán ferences ifjúsági kórus t. Ezt a rangos elismerést január 22-én vehették át a budapesti Corinthia Szálló báltermében megszervezett XV. Magyar Kultúra Napja gála rendezvényen. A kórus tagjai valamennyien fölsorakoztak, megérdemlik, hogy név szerint megemlítsük őket: Burány Boglárka , Bollók Márt a, Pfau Izabella , Pfau Annamária , Vučurević Angéla , Király Csilla , Király Ildikó , Hajdu Sára , Varga Anita , Kokrehel Júlia , Drozdik Popović Teodóra , Túri Viktor , Tóth Csaba , Tóth Arnold , Kokrehel József és Drobnyik Szabolcs . Hegedűn kíséri őket Vučurević Elvira , gitáron Lakatos Tibor , a kórusvezető karnagy pedig Beszédes Margit , zenetanárnő. Vele idéztük fel a kezdeteket és a kórus fennállása óta eltelt 12 évet.
(Varjú Márta felvétele)
– A NATO légitámadások idején jött létre a kórus. A templomban ugyanis felfigyeltem néhány gyerekre. Ott csellengtek, nem tudták, hogy eltölteni az idejüket. Elhívtam őket hozzám énekelni. Egyházi gyermekdalokkal kezdtük, akkortájt öten-hatan voltunk. HarmathKároly atyának támadt az az ötlete, hogy hozzunk létre egy nagyobb lélekszámú, 10-11 tagot számláló kórust. Eleinte kilencen voltunk, majd egyre gyarapodtunk.
–Egyházi gyermekdalokkal indítottak, később bővítették a repertoárt.
– Amikor az első szemlén, az Ezüstcsengőn részt vettünk, az ott tapasztaltakat hasznosítottuk, mi is ihletet kaptunk és kezdtünk kották után kutatni, a rádióban hallottakat is begyűjtöttük, énekes füzetre bukkantunk, s egyre több dal került a repertoárunkba.
–Történt olyan, hogy a gyerekek ajánlották, mit szeretnének énekelni?
– Ilyen mindig van, mivel szívből szeretnek énekelni, ezért sokszor jönnek hozzám különböző elképzeléssel, hogy itt-ott hallottak egy éneket és ők is szívesen előadnák. Én mindig elfogadom ezt az új ötletet, ha kivitelezhető.
–Azon töprengtem amikor hallgattam a budapesti fellépésüket, hogy vajon hogyan került a válogatott dalok közé a Santa Lucia?
– Ennek az a története, hogy amikor én középiskolás voltam Temerinben, Nagy Imre, az ottani tanító bácsi, is szeretett volna kórust alapítani. Ebből sajnos nem lett semmi, de néhányan összejöttünk nálunk és énekelgettünk. Nagy Imre tanította meg velünk a Santa Luciát. Van annak már jó 45 éve, talán több is, s amikor a kórussal azon töprengtünk, hogy mit adhatnánk még elő, eszembe jutott a Santa Lucia, amit a gyerekek nagy lelkesedéssel fogadtak.
–Ezt olaszul adják elő. Hány nyelven énekelnek tulajdonképpen?
– Latinul, magyarul, olaszul, horvátul, szerbül és angolul.
–Szívesen járnak próbára a gyerekek?
– Szeretnek énekelni, ezért lelkesen jönnek a próbára. Ha valami nehezebbet tanulunk, akkor húzódoznak ugyan, de azért jönnek.
–Milyen gyakran tartanak próbát?
– Attól függ, hogy itt vagyok-e Újvidéken vagy Szegeden a fiaméknál, mert bizony megesik, hogy sokszor 10 napot, két hetet ott vagyunk a férjemmel, akkor szünetel a próba. De ha fellépésre készülünk, akkor napi két alkalommal próbálunk. Ennek nincs akadálya, hiszen nagyon lelkesek a kórustagok. Amikor új éneket tanulunk, természetesen többet kell próbálnunk. A régieket csak felfrissítjük, azok már könnyen mennek.
–Milyen gyakran lépnek fel? Versenyeken is részt vesznek?
– Sajnos, versenyek nem igen vannak. Korábban, amikor még gyermekkórus voltunk, addig rendszeresen jártunk az Ezüstcsengőre. De amint felcseperedtek a gyerekek, már nem mehettünk oda többé. Így mint fiatalokból, felnőttekből álló kórus nem sok lehetőség kínálkozik megmérettetésre. A magyarországi Piliscsabára hívtak meg bennünket három évvel ezelőtt az egyházi kórusok nemzetközi szemléjére, az csodálatos volt. Féltünk is tőle, mert több Liszt-díjas karmester is volt a kórusvezetők között, s aggódtunk, hogy megálljuk-e majd a helyünket. Mint kiderült, felesleges volt az aggodalom, mert óriási sikert arattunk. Felfrissülésnek számítottunk a változatos programunkkal, és a látványos egyenruhánkkal a magyarországi kórusok között. Ezután szinte szárnyakat kapott a kórus, s szívesen mutatkozna meg hasonló jellegű megmérettetéseken.
–Valamikor a kapisztránosok is fehér blúzban, sötétkék nadrágban, szoknyában énekeltek, majd ezt felváltotta a barna szerzetesi egyenruha, s ezután esett a választás a mostani drapp-lila kombinációjú látványos és szép egyenruhájukra.
– Károly atyának az ötlete volt ez is. És mi rábólintottunk. Úgy gondolom, szerencsés megoldás a korábbi barnához képest, vidámabb, szebb és fiatalosabb. Bárhol járunk, nagy sikert aratunk vele.
–Mit jelent az önök számára az Örökség Serleg elnyerése?
– Nagy boldogsággal töltött el valamennyiünket ez a rangos kitüntetés, s az még inkább emeli a rangját, hogy pályázat útján nyertük el. Bízok benne, hogy ez azt jelenti, hogy megbecsülnek bennünket, elfogadják és tetszik nekik az, amit csinálunk. Engem személy szerint az nyugtat meg és erősíti meg bennem a tudatot, hogy ez nem olyan díj, ami pénzzel jár. Mert amint ott van a pénz az elismerés mögött, az elrontja az egészet. Úgy gondolom, hogy akkor az már nem is egyenes dolog. Mivel ezzel nem jár pénz, így hiszem azt, hogy valamennyiünket arra serkent majd, hogy még jobban és szebben, felkészültebben énekeljünk.
–Ki támogatja anyagilag a kórust?
– Senki. Pályázgatunk több helyre, kapunk néha pénzt a tartománytól, de mecénásunk nincs. Károly atya biztosítja a ferences rendi házban számunkra a próbalehetőséget. Oda betérhetünk mindig, fűtik a templomot, gyakorolhatunk, persze akkor, amikor szabad a hely. A fellépésekkor meg gondban vagyunk, hogy hogyan teremtsük elő az útravalót. Most pl. Badacsonyba kellene mennünk vendégszereplésre, és Piliscsabára is szeretnénk eljutni. Majd megpróbálunk pályázgatni, ebben a férjem, Beszédes József van a segítségünkre. Mondhatnám azt is, hogy ő a menedzserünk. Arra készülünk most, hogy március 20-án másfél órás jótékonysági koncertet adunk az újvidéki ferences templomban, és reményeink szerint az önkéntes adományokból befolyt összegből sikerül előteremtenünk a magyarországi vendégszerepléshez az útiköltségre valót.
