Till Attila Csicska című rövidfilmje a 42. Magyar Filmszemle abszolút győztese
Till Attila remekelt a 42. Magyar Filmszemlén. Ő lett a 26 alkotást felvonultató kis játékfilmes kategória abszolút győztese. Egyértelmű volt a sikere, a közönségnek és a zsűrinek is ez volt az egybeeső véleménye. Amint a díjkiosztó gála után kifelé igyekezett feleségével az Uránia mozi nagyterméből, éppen az ajtóban futottam össze vele, így adódott az alkalom, hogy nem sokkal a díjátvétel után interjút készítsek vele a Tarka Világ nak. Leültünk az előcsarnok kényelmes társalgójában, s a korábbi filmszemlés beszélgetésünkre emlékeztünk, amit az első játékfilmje a Pánik kapcsán jelentettünk meg mellékletünkben. Közben sorra érkeztek az ismerősei, hogy gratuláljanak neki az elismeréséhez. Ő pedig szerény mosollyal, kisfiús szégyenlősséggel, ám boldogan fogadta a jókívánságokat, így az interjú kisebb-nagyobb megszakításokkal készülhetett csak el.
– Két évvel ezelőtt kezdett el foglalkoztatni a Csicska gondolata, majd tavaly megtettem az előkészületeket, s próbálkoztam, mint azelőtt is, rendesen pályázni a filmre. De nem lehetett, mert megszüntették ezt a lehetőséget, így valamennyien, akik érdekeltek voltunk az alkotás elkészítésében egy nagy döntés elé kerültünk, arra vonatkozóan, hogy mit tegyünk. Hála Istennek, nagy összefogás eredményeként el tudott készülni ez a film. Valaki a zsebébe nyúlt és beleadott egy bizonyos összeget, más a technikát adta, de olyan is akadt, aki egyszerűen gázsi nélkül dolgozott. Bizonyára másoknak is sok nehézsége volt a mostani filmszemlére készített alkotások elkészítésekor, ahogy nekünk is, de én szerencsés vagyok, hogy egy baráti team jött össze, s meg tudtuk oldani a legnehezebb kérdést. Mindenki adott valamit hozzá, s a baráti összefogásnak köszönhetően az emberek jó energiát gyűjtöttek össze, s igazi filmes csapatjáték lett belőle. Ennek köszönhetően viszonylag gyorsan le tudtuk forgatni a filmet, ugyanúgy, mint egy más normális alkotást, de azért pályázati biztosítékkal a háttérben sokkal könnyebben ment volna.
„Az egész csapat nagyon boldog, örülünk a díjnak, mert ez valamennyiünk érdeme”
–A Csicska Balogh István, nem túl tehetős tanyasi gazdálkodó, falkavezérként uralkodó személyiségről szól, aki a világtól elzárva egy alföldi tanyán próbálja őrizni a merev, tradíciók által kialakított családképet. Ezzel szoros, de szélsőséges emberi viszonyok tragédiájába sodorja mindazokat, akikkel együtt él, a feleségét, a gyerekeit és a csicskásait. Kinek az ötlete volt ez a nagyon időszerű, húsba maró téma?
– Természetesen az enyém. Újságcikkekből, televíziós híradókból indultam ki, mert nagyon gyakran lehet hallani különböző médiumokban, hogy létezik ez a modern kori rabszolgatartás. Engem elkezdett foglalkoztatni a dolog. Az efféle drámai emberi történetek óhatatlanul hordoznak magukban súlyos tragédiát, s valamennyi időzített bombaként működik, hiszen ez a szituáció, mások végleges kizsákmányolása, nem más, mint játék a tűzzel. Ebben nemcsak a rabszolga, hanem a rabszolgatartó is könnyen megégetheti magát. Nagyon veszélyes a képlet. Roppant izgatott engem, hogy ez a többezer éve jelenlevő, majdnem azt kell mondanom, hogy természetes viselkedési forma, a gyengéket, az időseket, az elesetteket és a szenvedőket, bárkit, aki nem tud megküzdeni a mindennapok nehézségével, nem tud harcolni az életben, hanem kicsit gyengébb, ha gondjai akadnak, szóval őket az erősebbek elkezdik kihasználni szolgaként, rabszolgaként, másodrendű státusba taszítják őket. Az a furcsa, hogy régen, pár száz évvel ezelőtt ez fel sem tűnt, és az akkortól datálódó tradicionális hozzáállás gyökerei ma is élnek, noha azért manapság furcsaságnak számít.
–Mi foglalkoztatta ebben a témakörben?
– Engem a rabszolgatartó gazda személye izgatott, hogy hogyan is működik ez. A falkavezérről szól ez a film, aki ugyanúgy mint 2000 évvel ezelőtt elirányít egy családot, ahol minden és mindenki a tulajdona. Mindenkit erőszakosan kényszerít és erőszakos módon tartja egybe mindazt, amit a sajátjának gondol, miközben vannak jó tulajdonságai is. Egy ilyen saját kis birodalmat elirányító figurát akartam megformálni, aki jó és rossz egyszerre, és akiben a furcsa dualizmus fellelhető.
–A mindennapi életben találkozott ilyenekkel?
– Ilyen emberekkel lehet találkozni. Sokfajta dúvad létezik, ezek az ilyen típusú viselkedési formák fellelhetők, például a családon belüli erőszak terén is, amire vonatkozólag rémisztő adatok kerülnek naponta elénk. Elképesztő ami történik, nem csak nálunk, hanem más országokban is fellelhető az erőszakoskodó magatartás.
–Eredetileg is kisfilmet szeretett volna készíteni vagy barátkozott a gondolattal, hogy a Pánik után játékfilmbe vág bele?
– Ezúttal kimondottan kisfilmre készültem, de vannak nagy játékfilmes terveim is, miután a Csicskát meg tudtam csinálni önerőből, most kezdem azt érezni, hogy lehet, hogy egy nagy játékfilmet is le tudnánk forgatni ugyanígy. Persze ott más a költségvetés. Hiszem azt, hogy teljesen pénz nélkül nem menne, de én bele mernék vágni, persze csak akkor, ha a producer is belemenne.
–Talán azt, amit a TV2 műsorvezetőként megkeres, a filmjeire költi?
– Gyakorlatilag igen, de azért nem az egészet, mert túl sok gyerekem van (három fiú édesapja – a szerző megj.), nekik is kell azért valami. A spórolt pénzemet költöm a filmekre, a feleségemmel megbeszéltem, ebből is látszik, hogy áldott jó asszony, soha nem volt feszültség közöttünk ebben a kérdésben. Ő tudja, ha nem költöm el a pénzt erre, akkor az baj, mert szorongani fogok és azt fogom érezni, hogy nem csinálok semmit.
A műsorvezetést egyébként imádom, az életem része. 17 éve csinálom, gyakorlatilag el sem tudom képzeni, hogy ez ne legyen. A show-műsorok vannak túlsúlyban, de én igyekszem azon dolgozni, hogy minél több beszélgetős részt vigyek bele. Engem tulajdonképpen az izgat, hogy másfajta dolgokat is csináljak, a televíziózáson belül is.
–Már a szemle előtt kiderült, hogy a Csicska részt vesz a Cannes-i Filmfesztiválon. Ez nem akármilyen érdem.
– Persze, hogy nagyon jó, hogy valaki Cannes-ba mehet. Valahol minden filmesnek az a célja, hogy eljusson oda, ilyenről álmodoznak a rendezők, a színészek, az operatőrök és egyáltalán a szakmabeliek. Az meg, hogy már a filmszemle előtt kiderült, hogy a filmem kijut Cannes-ba, a szervezők hibája, hiszen jól tudjuk, hogy évtizedeken át februárban rendeztük meg a magyar filmmustrát. Csak az idén tolódott ki májusra. Nem volt ez véletlenül így, hiszen a februári magyar filmes megmérettetés után következtek a többi nemzetközi fesztiválok. Nekem ez csak azért jelentett némi kellemetlenséget, mert az itteni vetítéskor rá kellett, hogy kerüljön a cannes-i logó a filmemre, mert ez kötelező. Így felmerülhet bennem a gyanú, hogy esetleg más szemmel nézték a Csicskát, mint ahogy egyébként tették volna. Remélem, hogy nem így volt.
–A díjkiosztó ünnepségen Szőcs Géza államtitkár úr megígérte, hogy jövőre is lesz filmszemle, bízzunk benne, hogy ismét februárban.
– Én nem vagyok teljesen biztos abban, hogy lesz, mert beleszőtt a mondandójába egy talánt is, de bár ne legyen igazam.
–Ha mégis lesz, akkor játékfilmmel fog benevezni?
– Meg fogom próbálni.
