– Ócska, kínai termék – szólt gyermekkoromban egyik játszótársam a „Kinek van jobb játéka?” című versenynél, miután rövid pillantást vetett a játékpisztolyomra. Rövidesen azonban kiderült, az ő puskáját is Kínában gyártották, így kiegyeztünk a döntetlenben. A jelenség idősebb koromban is visszaköszönt. Emlékszem, amikor egy olcsó, leárazott termék megvásárlását elújságoltam valakinek, az illetőtől szinte kötelező jelleggel és azonnal érkezett az előrelátható válasz: „Biztosan valami koppintott, kínai gyártmány!” A kijelentés mindennapjaink szállóigéjévé vált akkoriban, s valamiért nem is igyekeztem megérteni annak hátterét, valódi jelentését. „Ennyit tudnak a kínaiak” – gondoltam. Ma viszont már ott tartunk, hogy a nyugati világ jelentős energiát fordít a (gőzerővel fejlődő) kínai gazdaság és a mérhetetlen mennyiségű innováció megfékezésére. Mi, egyszerű halandó emberek pedig egyre kevesebbszer halljuk az „ócska kínai” megállapítást.
Kína egy olyan ország, amely jelenleg a legtöbb szabadalmat jegyezteti be a világon. Innovációit részben annak köszönheti, hogy az elmúlt évtizedek során nagyon sokat tanult a Nyugattól. A kínai vezetés annak idején százezrével küldte ki diákjait nyugati egyetemekre, a meritokrácia elvét alkalmazva. Az ország legjobbjai jutottak ki Nyugatra, ahol a világ legjobb képzésein tanulhattak. Sőt, a legtehetségesebbek (vállalati titkokat is megszerezve) elhelyezkedtek különböző vezetői fejlesztő szektorokban, ahonnan – visszatérve hazájukba – integrálni tudták a megszerzett tudást/tapasztalatokat. Félgyarmati sorból Kína néhány évtized alatt elérte, hogy fejlesztéseiken nyugati alapról tudtak dolgozni, s a fejlett világ versenytársává váltak.
A másik jelentős és elgondolkodtató tényező Kína fejlődésével kapcsolatban az az ország neveléspolitikájának egy fontos szelete. A Douyin − a TikTok eredeti, kínai változata számos ponton különbözik nyugati testvérétől. A kínai TikTokot a 14 év alatti felhasználók csak napi 40 percig használhatják, este 10-től reggel 6-ig egyáltalán nem vehetik igénybe. A legnagyobb különbség azonban a fiatal generációk által elérhető tartalmakban van. A nyugati közösségi média felületein szinte bármihez hozzáférhetnek a fiatalok, így például a gyermekek fejlődésére kifejezetten káros tartalmakat is ellenőrzés és korlátozás nélkül fogyaszthatják. Ezzel szemben a Douyin kifejezetten a tudományos tartalmakat helyezi előtérbe, a vállalat külön díjazásban részesíti azokat a tartalomgyártókat, akik oktató jellegű videókat gyártanak a platformra. Kína tehát tudatosan olyan állampolgárokat próbál kinevelni, akik szorgalmasabbak, okosabbak, akik jobban összpontosítanak a kínai társadalom anyagi és gazdasági felemelkedésére.
A nyugati világ – önnön dicsőségében fürödve – az elmúlt évtizedek során nem vette a fáradságot, hogy kellőképpen megismerje Kínát. Miközben ők már mindent tudnak rólunk, fejlesztéseikkel pedig hamarosan megelőznek bennünket, mi még mindig ott tartunk, hogy teljes mellszélességgel tiltakozunk a keleti képzések, beruházások idejövetele ellen. Az ópiumháború tükrében (a Nyugat évtizedeken keresztül drogokkal hátráltatta Kína kibontakozási lehetőségét) Kína ma – amikor teljes amerikai államok legalizálják a keménydrogokat, teljes generációkat butítanak el médiájuk által –, egészen biztos, hogy jót nevet a markában. Mi, egyszerű emberek pedig egyszer csak azon kapjuk magunkat, hogy már presztízsértékű lesz kínai terméket birtokolni. Talán eljött az ideje annak, hogy most mi tanuljunk valamit keleti embertársainktól. A huszonharmadik órában vagyunk…
