Ithakába nem lehet hazatérni, csak visszatérni. Ezt sugallja Uberto Pasolini filmje, a The Return (A visszatérés). Sehol sincs a nagy hírű Odüsszeusz, az isteni hős. Aki húsz év távollét után visszatért szeretett Ithakájába, az a sokat tűrt ember. A megfáradt, a háborús öldöklésben megkeményedett szívű, a fiatalos lendületét, talán a becsvágyát is elvesztett, koldusnak látszó öregember.
A ráaggatott epitheton ornansok úgy hulltak le róla öregkorára, ahogy a fáról ősszel a levelek. Talán csak a ravaszsága a régi, gyors járású esze hazudni most is ugyanúgy tud, mint azelőtt, ha kell, pillanat alatt kitalál magának akár egy egész élettörténetet. Így ábrázolják őt a filmben. Az eposz szerint egyedül a pásztorfiú alakját öltött istennőt, Pallasz Athénét, a pártfogóját nem képes becsapni légből kapott meséivel. Az eposz szerint szigeti királyságába sem térhetett volna vissza soha a bagolyszemű segítsége nélkül. A film szürke látványvilágában viszont nyoma sincs az istennőnek és tevékeny közreműködésének.
A film és az eposz abban megegyezik, hogy az Ithakába visszatért Odüsszeusz eleinte nem ismeri föl hazája földjét, a film kiemelkedő színészi teljesítménye (Ralph Fiennes) azt sugallja, hogy talán magát sem önmagában. A régi királyság nincs már, Pénelopé kérői a felismerhetetlenségig kiszipolyozták, a sziget nagy hírű királya sincs sehol, még abban a visszatérő emberben sem lehet fölfedezni, aki húsz évvel ezelőtt elment innen Trója felé hajózva. Mintha nem az távozott volna, aki megöregedve ugyanabban a testben visszatért. Ezt nyomatékosan érzékelteti Uberto Pasolini filmje, amely a 24 (2 × 12) énekből álló Odüsszeia második felétől, a 13. ének elejétől indítja a történetét.
Az eposzt a film forgatókönyve nem követi szöveghűen. Az apa itt nem találkozhat a visszatért fiával. A phaiákok itt nem kiteszik az alvó Odüsszeuszt a kincseivel együtt Ithaka szigetén, hanem meztelenül úszik ki a partra, majd ahogy felfelé kúszik a hegyi ösvényen, megtámadják a kondásnak a kutyái. Ebben a bevezetésben összevonódik az Odüsszeia ötödik és tizenharmadik énekének a története, az eposzban a hős a phaiákok földjén úszik a partra meztelenül, és Ithakába érkezik meg édesen aludva. A film ezen a fontos ponton sem törődik az eposz művészi üzenetével. Az allegóriát megfejtve Odüsszeusz azért ér – mint egy világra jött csecsemő – anyaszült meztelenül partot kalandos útja 12., lezáró állomásán, a phaiákok földjén, mert újjá kell születni ahhoz, hogy méltóvá váljon az ember – nemcsak hősünk, hanem mindenki – a királyságába (önnönmagába) való visszatérésre.
Ezzel még nem lehet vége a hazatérés-történetnek. A királyságba nem elég megújult emberként visszatérni, vissza is kell hódítani azt. Ehhez pedig föl kell ébreszteni magában a még mindig alvó, régi Odüsszeuszt. A visszatérés egyedül így válhat hazatéréssé, a lepusztult Ithaka a régi, bőségben dúslakodó Ithakává, a megfáradt király a régi nagy királlyá.
Uberto Pasolini filmjében nincs hazatérés, csak visszatérés. Nem azért, mert a film végén ne ajzaná fel az íjat, és lőne át a 12 fejsze fokán Odüsszeusz, aki fia segítségével ezután a kérőket is kíméletlenül lemészárolja, miként az eposzban olvashatjuk. A filmben azért nincs hazatérés, mert a benne ábrázolt Ithaka egy mítosztalanított, a csodás isteni beavatkozást teljesen nélkülöző, szürke, anyagias világ, pontosan olyan, amilyenné mi tettük a magunk materialista világát, amelyben csak az érdek és az érzékszervi érzet számít.
Egy ilyen világban nincs hazatérés (önmagunkba), csak csalódásokkal teli visszatérés újból és újból ugyanabba az anyagelvű, csodáktól megfosztott létezésbe. Hazatérni valódi önmagunkhoz nem lehet a másik dimenzió, a túli, a kézzelfoghatatlan jelenléte nélkül.
Várhatjuk-e ezek alapján a film folytatását, amely a visszatérés után a hazatérést ábrázolná? Nem lesz ilyen. Ahhoz föl kellene éleszteni a hitet a régi istenekben és csodás tetteikben, majd a bemutatásukhoz meg kellene lelni a mai materialista látásmódú emberhez szóló kulcsokat. Hogyan ábrázolhatná a rendező például azt az eposzi jelenetet, hogy a harcban már lankadó Odüsszeusz mellett barátja, Mentór alakjában hirtelen ott terem Pallasz Athéné, buzdító szavakat szól hozzá, majd fecske alakjában fölröppen a tetőgerendára, és onnan téríti el a hős felé hajított dárdákat?
Nyitókép: Pixabay
