Megkezdődtek és javában zajlanak a versenyek a párizsi olimpiai játékokon, de bármennyire is izgalmas legyen egyik-másik megmérettetés, azt hiszem, mind a megnyitó ünnepség árnyékában marad! Merthogy arról mindenkinek megvan a véleménye! Egész héten égtek a portálok és a közösségi oldalak! Rengetegen megbotránkoztak ugyanis a queereknek nevezett személyek egyik koreográfiáján. Úgy vélik, a szervezők káo kigúnyolták a Leonardo da Vinci által készített Az utolsó vacsora című híres festményt, azáltal pedig a keresztény hívőket is. Aztán kiderült, hogy félreértés az egész, merthogy a fura szerzetek igazából bizonyos Jan Harmensz van Biljert Istenek lakomája című alkotásának a megidézésével egy Dionüszosz-lakomát jelenítettek meg performance-féleségükben, ám ez a magyarázat a felháborodottakat uopste nem engesztelte ki, és azóta is csillapíthatatlanul tart a szájkaraté a közösségi médiában.
– Aki meg akar botránkozni, az meg is fog botránkozni – nyugtázá lezseren atata. – Egy kicsit még élvezi is, mert felhördülésével egyféle küldetéstudatot biztosít a maga számára.
– Egyáltalán mit keres ilyen fontos sportrendezvényen az efféle ízléstelenség, kérdik ők, és valóban mit keres? – filóza az öreglány.
– Hát a franciáknak, Tematild, a nagy forradalmuk óta van olyan, hogy Liberté, Égalité, Fraternité, avagy Zabadság, Egyenlőség, Testvériség – világíta rá a fater –, amikhez ők irtó ragaszkodnak. Mi ezt nem egészen érthetjük, mert mi hol az egyikről, hol a másikról mondunk le, hol egyszerre többről is. Szóval, ennek a nemzeti mottónak a szellemiségében a négyórás megnyitó műsorába néhány perc ejnye-bejnye tartalom is belefér.
– Aligha hiszem, Tegyula, hogy a napok óta dühöngők végignézték a megnyitót elejétől végig – merenge amama.
– Kiragadták az egész produkció kábé három százalékát, és azon pörögnek – legyinte az öreg –, a többi 97 százalékról pedig szót sem ejtenek.
– Lehetséges, hogy csak az a néhány perc maradt meg bennük?! – morfondíroza a muter.
– Őszintén árulja el, zomzéd, magának tetszenek a szakállas nők, a magas sarkúban tipegő férfiak meg a díszes társaság többi tagjai? – kérdé az éppen betoppanó Zacsek.
– Őszintén? Nem nagyon – felelé atata. – No de nekem semmiféle parádé nem jön be, én még a lakodalmi felvonulásokat sem zeretem! Viszont! Az, amiről kevés szó esik: a rendezvényt kihelyezték egy stadionból, és mindenki részese lehetett annak, nem csak a kiválasztottak. Ez tetszett! Minden ország küldöttsége végighajózott a Szajna folyón. Ez tetszett! Az olimpiai lángot egy százéves, tolókocsiban ülő olimpikon bácsi gyújtotta meg. Ez tetszett! Egy rövid távon paralimpikonok vitték a lángot. Ez tetszett! Az olimpiai lángot először egy férfi és egy nő együtt gyújtotta meg! Ez tetszett. És megmutatták a város számos ikonikus építményét, köztük a felújítás alatt álló Notre-Dame-székesegyházat is! Ez is tetszett!
– Nekem meg az tetszik, hogy közvetlenül a tűzvész után a francia tehetősek azonnal magukra vállalták a templom felújításának a költségeit – jegyzé meg az öreglány.
– Kíváncsi vagyok, hogy a honi gazdagok mennyi millát áldoznának fel saját vagyonukból hasonló célokra! – évőde a fater.
– A rengeteg megosztás láttán a fészbukon, eltöprengtem afelett: lehetséges, hogy sokan tényleg azt hiszik, hogy pontosan úgy zajlott az utolsó vacsora, ahogyan azt a nagy Leonardo kb. másfél évezreddel később megfestette?! – spekulála a Zacsek.
– Engem sokkal inkább a megbotránkoztatás ténye lepett meg – ismeré be a mama. – Hát ugyanilyen meg még ilyenebb dolgokat nap mint nap látni a tévében, és azokért senki sem veri ki a biztosítékot.
– Végeredményben pedig kit érdekel egy tévéshow?! – veté föl a lényegi kérdést az öreg. – Így kell nekik, amikor ahelyett, hogy olvasnának vagy társalognának, állandóan tévéznek, vagy a fészbukon, az instán és a tiktokon lógnak! Most akkor duzzogjanak!
– Hamarosan máson is lehet, állítólag a hétvégén megérkezik a lehűlés – válta témát a Zacsek.
– Jól jön majd, hogy kissé lehűtse a forró fejeket – állapítá meg a muter –, bár a kilátásba helyezett ítéletidőnek nem örülök.
– Hétfőtől pedig megérkezik az újabb hőhullám, és majd főhetünk megint a saját levünkben – fűzé hozzá atata.
– Hallod, Tegyula, el kellene szökni a kánikula elől, elutazni néhány napra egy jó kis családi üdülésre – ötletele az öreglány.
– Nagyon jól tudod, Tematild, hogy a családi pihenés engem mindig lefáraszt – mondá a fater.
– A kedves feleségem is mindig valami egzotikus utazással fenyeget – panaszkoda a Zacsek.
– Az a baj, hogy ti, férfiak fenyegetésként élitek meg ezeket a csodálatos lehetőségeket – sóhajta amama.
– Mi csak óvatosak vagyunk – magyaráza az öreg. – Egyrészt ajánlott kétszer meggondolni, anyagilag megéri-e egy hét sütkérezésre fordítani a havi fizetésed, pláne, ha nem is nagyon élvezed, másrészt meg nem árt óvatosnak lenni, főképp egzotikus helyeken. Nemrég találkoztam a hírrel, hogy a brazil vizekben a halászok tizenhárom bekokainozott cápát fogtak ki!
– Én is olvastam róla! – közlé a Zacsek. – A drogcsempészek biztos jó mélyre eresztették a cuccot, hogy a rendőrség meg a parti őrség ne bukkanjon rá, helyettük így megtalálták a tengeri predátorok!
– Bekábszerezve biztos még veszélyesebbek! – zörnyülköde a muter.
– Megkóstolták, majd elhúzták a csíkot, és utána buli volt az óceánban! – kuncoga atata.
– Mi is megbeszéltük a kedves nejemmel, hogy csapunk egy nagy gasztrobulit – árulá el a Zacsek –, ami abból állna, hogy annyi csokit eszünk meg, amennyi belénk fér. Megvolt a nagy elhatározás, ám mit ad isten, amikor elmentünk a boltba, azzal szembesültünk, hogy jól megdrágult a kedvenc nyalánkságunk! Állítólag ez annak a következménye, hogy a tavasszal kétszeresére növekedett a kakaó ára.
– Ez borzasztó hír – szomorkoda az öreglány –, mert én mindig úgy fogyózom, hogy ideig-óráig kenyér nélkül fogyasztom a mogyorókrémet.
– Akkor te már majdnem vegán vagy, Tematild – csipkelőde a fater –, hiszen az efféle finomságok mind kakaóbabból készülnek, ami fán terem. A fa pedig csakis növény, ergo a csokoládé igazából a saláták csoportjába tartozik.
– Ugye nem azt várod el tőlem, Tegyula, hogy azt mondjam, hogy amikor pálinkázol, valójában te is csak gyümölcsözöl – incselkede amama.
Amiről a Zacseknak egy házaspár rövid eszmecseréje jutott az eszébe.
– Látom a szemedről, hogy már megint ittál!
– Én meg a fenekedről, hogy ismét sütiztél!
– Annyi minden történt még a héten – konstatála az öreg. – A zerb kormányt megtámadta a koronavírus, a kormányos Milos is meg az útügyis miniszter is covidosak lettek, folytatódott az esetleges lítiumkitermelés körüli adok-kapok, a parlament pedig elfogadta a döntést a tévé-előfizetés megdrágulásáról,
– Képzeljétek, az egyik újság meg megírta, hogy a 250 köztársasági képviselő közül fél év alatt 130 egyszer sem szólalt fel! – hüledeze a muter.
– Felmerül a kérdés: vajon kit képviselnek ők?! – elmélkede a Zacsek.
Aminek kapcsán atata a következő viccet messélte el.
Két politikus beszélget.
– Mit csinálsz mostanában?
– Semmit.
– És melyik minisztériumban?
Pistike, higgadt csokirajongó
