Hétfőn, halottak napján emlékeztek meg Moholon az 1944–45-ben ártatlanul meghurcolt és kivégzett magyar áldozatokról a katolikus temetőben lévő emlékműnél a Pro Communitas civil szervezet, a Moholi Családok Egyesülete és a helyi katolikus plébánia szervezésében.
A megemlékezés elején Mester Dániel moholi plébános mondott imát, és megszentelte a kivégzett falubeliek névsorát tartalmazó emléktáblát és a nagy keresztet. Majd Pataki Viktor, Kőrösi László és Kiskővágó Józó Mónika szavalata tette ünnepélyesebbé a rendezvényt. A szervezők nevében Világos Tibor köszöntötte az egybegyűlteket. Elmondta, hogy az 1944–45-ös moholi áldozatok mellett az elhunyt Baranyi István nyugalmazott anyakönyvvezető előtt is tisztelegnek, akinek életében két monográfiája jelent meg Mohol történetéről, a harmadik kibővített kiadás pedig posztumusz jelenik meg még az idén.
A megemlékezésen Kiss Nándor, a Vajdasági Magyar Szövetség köztársasági képviselője mondott ünnepi beszédet. Emlékeztetett, hogy a II. világháború végén Moholon is végigsöpört a megannyi halálos áldozatot követelő megtorlás, amelynek ártatlan férfiak, nők és gyerekek estek áldozatul. Az áldozatok legnagyobb bűne az volt, hogy magyarok voltak, és sokáig nem lehetett róluk nyilvánosan megemlékezni. Kiemelte, hogy hét évvel ezelőtt a két nemzet történelmi megbékélése véget vetett a hallgatásnak, és lehetővé tette, hogy szabadon beszélhessünk a régi tabukról és megemlékezhessünk a mártírhalált halt nemzettársainkról.
– Ebben a néhány napban, amikor megemlékezünk elhunyt családtagjainkról, akkor Vajdaság egész területén az 1944–45-ös ártatlanul kivégzett áldozatokra emlékeznek. Szükségesek ezek az alkalmak, hiszen majdnem minden magyarok lakta településnek vannak áldozatai, akiket megkínoztak, egy részüket pedig megölték. Erre a tragikus időszakra a nemzeti hovatartozástól függetlenül szükséges emlékezni, hiszen olyan időszakról van szó, amely történelmünk része, és nagyon fontos, hogy hasonlóra ne kerüljön sor, mivel semmilyen pozitív hozadéka nem volt egyik fél számára sem. Nagyon fontos ezt az üzenetet minden évben hazavinnünk, hiszen aki nem tanul a történelem hibáiból, maga is el fogja követni azokat. A vajdasági magyarságnak az a feladata, hogy megemlékezzen az ártatlan áldozatokról, és megőrizze az emléküket, továbbadva azt az utódoknak. Ennek itt a lehetősége, éljük meg ezeket az alkalmakat, tegyük tiszteletünket az ártatlanul kivégzett áldozatok előtt, menjünk haza, és legyünk szeretteink körében, hiszen az élet megy tovább, meg kell bocsátani, de felejteni soha – mondta Kiss Nándor.
A megemlékezés koszorúzással zárult az áldozatok emlékművénél, ahol a Magyar Nemzeti Tanács nevében Perpauer Attila koszorúzott, Ada község önkormányzata képviseletében Tóbiás József és Búcsú Attila, a VMSZ Ada községi szervezetének részéről Kiss Nándor, Rigó Flórián és Almádi Éva helyezett el koszorút, a VMDK képviseletében Csonka Áron és Nagy Jenő, a VMDP nevében Györe Béla, a moholi Csobolyó ME képviseletében Lajkó Mária és Kovács Katalin helyezte el a kegyelet virágait, a szervezők részéről pedig Bálint Ferenc.
