Hódegyházát, az elöregedő észak-bánáti falucskát már alig több, mint félezren lakják, közülük is több mint százan nyugdíjasok. Közéjük tartozik Vastag Bálint is, aki ma is napra pontosan nyilvántartást vezet a falu lakosságáról.
Vastag Bálint (Gergely Árpád felvétele)
Amíg még dolgozott, több vezető funkciót is betöltött a helyi közösségben, volt tanácselnök és anyakönyvvezető is. Évtizedekre visszamenően precíz adatokkal rendelkezik a falu számbeli gyarapodásáról, illetve az újabb kori rohamos apadásáról. Újságkihordóként ma is napról napra végigjárja a falut, minden új hírről első kézből értesül falubelijeitől. A csütörtöki és a hétvégi Magyar Szó kivételével kevés kihordanivalója van, de napilapunk mellett a magyar hetilapokat is házhoz viszi.
– A falut járva hallom az emberektől, hogy ki mivel nincs megelégedve, mi az, amin akár csak kisebb összefogással is javítani tudnánk. Tavaly és tavalyelőtt a csókai önkormányzatnak köszönhetően több utcát kiaszfaltoztak, és a Hodicsra, az Aranka hídjáig vezető utat is, hasonló méretű beruházásokra már nagyon régen nem volt példa falunkban. Az utcákat járva látom és hallom az emberektől, hogy az aszfaltozások mellett a járdákat és az átjárókat is jó lenne már javítani. A falunkba vezető bekötőúton már több a folt, mint az összefüggő útburkolat. Nem vezet át Hódegyházán regionális út, ezért aztán a főutakat részesítik előnyben, mi itt egy vakbélben élünk, de azért a tartományi és magasabb instanciáknak nem kellene kis falunkról teljesen elfeledkezni. A bekötőút már nem községi hatáskör – mondta, majd így folytatta:
– A népességfogyás, az utóbbi évek elvándorlásai, a fiatal munkaképes lakosság megélhetés utáni útkeresése meglátszik Hódegyházán is. A múlt század hatvanas és hetvenes éveiben még 600-nál is több lakott házat tartottunk nyilván. A nyolcvanas évekig fejlődésről beszélhetünk, Hódegyháza gyarapodott lélekben és anyagiakban is. A földművelésből, paprika, gyógynövény, ipari növények termesztéséből és jószágtartásból is meg lehetett élni, de azután jött az ország széthullása, a háborús kilencvenes évek, és minden a visszájára fordult. Jelenleg 540 nagykorú és 110 kiskorú lakosa van a falunak. A lakott házak száma 265. Ami nagyon elszomorító látványt nyújt az idelátogatók számára, az a több mint száz romos állapotban lévő, egykor élettel teli lakóház. Sok épületet bontottak le az elmúlt évtizedekben. Mi, nyugdíjasok már 120-an vagyunk a faluban, megalakítottunk egy nyugdíjasklubot, ami nem önálló civil szervezet. A csókai nyugdíjas-egyesülethez tartozunk mindannyian, de mi is rendszeresen tartunk összejöveteleket a faluházban. Megszervezzük a télirevaló és a téli tüzelő beszerzését, és segítünk egymásnak az ügyes-bajos napi dolgok elintézésben – mondta Vastag Bálint.
A hódegyházi nyugdíjasok közül többen is kifejezték abbéli elvárásukat, hogy a helyi közösség vezetősége aktívabban kapcsolja be őket a település mindennapi életébe. Hiányolják például, hogy már hosszú évek óta nem szerveztek falugyűlést, amire valamikor rendszeresen volt példa. Összehívták a polgárokat, és ott mindenki elmondhatta ötleteit, javaslatait vagy éppen sérelmeit a közösséget vagy személyeket érintő problémákról. Együtt, akár konkrét személyre szóló vállalásokkal is elő lehetne mozdítani a szerény életvitelhez szokott hódegyháziak hétköznapi gondjainak a megoldását.
