„…hanyattfeküdt a házfal, eltört a szilvafa…” Radnóti Miklós sorai jutottak eszembe, igaz, ebben az esetben nem háborús rombolás sújtotta Egyházaskér főutcáján a Tito marsall 51-es szám alatt álló családi házat. Az enyészeté lett egy újabb, lakó nélkül maradt ház. Az enyészeté, amely legalább olyan romboló, mint ha bombatalálat érte volna. Mint ahogy sok másik ház Egyházaskéren, ez is évek óta üresen állt.
Gyémánték háza már rég nem ékköve a falunak, nem lakott benne senki. Még szerencse, mert a ház eleje a múlt héten nagy robajjal a járdára dőlt. A repedések már korábban mutatták: nem sokáig bírják a falak. A pusztulást felgyorsították az itt közlekedő nehéz teherjárművek, a naftások gépei keltette talajrezgés. Egy újabb rom az elnéptelenedő faluban, a bánáti végek mementója. Emlékeztet, hogy itt is éltek szorgos emberek még nem is olyan régen.
