A békés tanyasi és falusi világban az első fagyok után behajtják a jószágot telelni, ilyenkor a juhász és a kutyája is kiveheti évi szabadságát, nem kell pirkadattól napnyugtáig a jószágot vigyázni kinn a legelőn. Valamikor is voltak nagy telek, de akkor még nagy hó is járult hozzá. A mostanihoz hasonló csikorgó hidegben ki így, ki úgy találta föl magát a tanyavilágban. Történetünk főhőse élő személy, nevezzük Jánosnak.
Hősünk a hódegyházi tanyavilágban juhászkodott, tavasztól késő őszig a szikes pusztai legelőn terelgette munkaadó gazdája terebélyesedő nyáját. A pusztán nyargaló csípős szelek, a dűlőutak porát elverő, gyepáztató zivatarok, az arcperzselő nyári nap megedzette János juhászt. Nem ártott őnéki sem nap, sem szél, a jó levegőn, a kék ég kupolája alatt együtt élte napjait a rábízott jószágokkal meg a természet sok-sok apró és nagyobb teremtményével.
Hanem eljött a tél. Abban az évben is csikorgó hideg köszöntött a bánáti tanyavilágra. A Hódegyháza és Hodics környéki kis ablakos (kevesebb meleg szökik ki rajta) alacsony házak kéményéből kavargó füstoszlopok szálltak a magasba. Az asszony nélkül maradt, napjait magányosan, kutyája társaságában tengető juhász szerény hajlékában ritka vendég volt a meleg, legfeljebb ha néhanapján begyújtott a sparheltbe. A kevéske tüzelője hamar elfogyott, csak akkor gyújtott be, ha időnként készített magának valami meleg ételt. Az éjszakák egyre zordabbak lettek. Már a kannában is befagyott a víz.
Annyira hideg volt már, hogy Jánosunkat a minden viszontagságon átsegítő meleg subája sem tudta megvédeni tőle. Emberünk gondolt egyet, és a családi örökségből rámaradt kétajtós, mindenféle kacattal teli nagy sifonért a kis szobája padlójára fektette, és belefeküdt. Körülvette magát a rossz gúnyákkal, megvackolt az elhasznált holmikból, és magára csukta a sifonérajtót. Így sikerült János juhásznak kicsukni a hideget és bent tartani a meleget.
A juhász kutyája gyanakvással fogadta a szokatlan hálóalkalmatosságot. Nemtetszésének hangot is adott, joggal érezte magát kirekesztve. János végül megkegyelmezett hű társának, és maga mellé vette a sifonérba. Milyen jól tette, a következő napokban farkasordító hideg köszöntött be a juhászlakba, de János és hűséges kutyája a sifonérban egymást melengetve dacolt a fagyos téli éjszakákkal.
