Rangos elismerésben részesült a kishegyesi falunap alkalmából Szalma István a Dévics Imre Kerámiai Művésztelep újraindítása körül kifejtett tevékenységéért és a helyi íjászati aktivitások megszervezése terén végzett munkájáért.
Első kérdésünk az volt, hogy a két merőben eltérő tevékenység közül melyik áll közelebb hozzá.
– Mindkettőt szívügyemnek tartom, a köszönő oklevélben is mindkettőt megemlítették. Mindkét szervezet részt vett a művésztelep és az íjászversenyek megszervezésében, és közreműködött más szervezetek rendezvényein is. A cserkésztáborra gondolok, amely szintén ugyanazon a helyszínen volt, a Welker-tanyán, mint a kerámiatábor és a nyári íjászverseny. Ez igen szerencsés egybeesés volt, hiszen a cserkészek programjában is szerepelt az agyag megmunkálása, tárgyak készítése, és természetesen nem áll messze tőlük az íjászat sem.
Az idén is a tanyán szervezik a kerámiatelepet?
– Igen. Előtte azonban májusban tervezünk egy meghívásos tábort a keramikusművészek számára. Erre rendszerint olyanokat hívunk, akik utána vállalják, hogy nyáron a gyerekekkel és az amatőrökkel is foglalkoznak. Az idén szeretnénk a tanyát is újítani, nagy szükség lenne arra, hogy megteremtsük a rendszeres tisztálkodás feltételeit, vagyis fürdőszoba kellene. Remélem, meg tudjuk majd oldani.
Úgy tudom, hogy újabban nem is kerámiával, hanem üvegforralással foglalkozik.
– Valóban üveggel foglalkozom. Az a helyzet, hogy a kerámiaégető kemence jól használható erre a célra is. Van egy elektromos kályhánk és egy gázüzemű. Ez utóbbit szoktuk kivinni a tanyára, mert ott nincs áram. Ez nagyon megfelel az úgynevezett rakutechnikának. Ennek lényege, mint ismeretes, az, hogy a kilencszáz fokon égetett tárgyakat hirtelen lehűtjük, ezzel a máz megrepedezik, és el is színeződik. Az égetésnek ezt a módját legutóbb Topolyán mutattuk be a múzeumok éjszakája keretében, és a látogatók is nagyon élvezték, és érdeklődéssel figyelték.
Lesz-e a nyáron újabb íjászverseny?
– Terveink szerint augusztusban szervezzük meg az országos terepíjász bajnokságot. Ezt is a Welker-tanyán, mert ott a legjobbak az adottságok, ha viszont az időjárás olyan lesz, hogy ott nem tudjuk lebonyolítani a versenyt, akkor marad a Hegyalja utcai terep, amely szintén jó adottságokkal rendelkezik. Bízom benne, hogy az időjárás nem szól közbe, mint a falunapi íjászverseny esetében, amikor százötvenen neveztek be, de csak hatvanan jöttek el a mostoha időjárás miatt. Emiatt a terepet is meg kellett változtatni, és végül részben a Hegyalja utcában, a vasúti töltésen és a focipályán bonyolítottuk le a versenyt.
