Az, amit a Vajdasági Magyar Óvodapedagógusok Egyesülete tesz, kérdés, maradandó-e , megmarad-e pedagógusaink és gyerekeink szívében, emlékezetében. Tizennyolc éve próbálunk tenni azért, hogy hagyományainkat megőrizzük, hogy nyelvünk megmaradjon. Tizennyolc évvel ezelőtt az volt a legfontosabb, hogy mentsük a hagyományainkat, ma ezen már túl vagyunk, de az anyanyelv megmaradásáért továbbra is meg kell dolgoznunk. Ez mégis a legszebb ünnep, mert a ragyogó gyermekszemekért dolgozunk, és akkor, amikor a színpadra hozva önbizalmat adunk nekik, az anyanyelvükben is megerősítjük őket.
A fentieket dr. Szőke Anna mondta tegnap Kishegyesen a XVIII. Vajdasági Magyar Óvodásszínjátszó találkozó megnyitóján. Ezúttal 14 vajdasági magyar és egy szerb óvodai tagozat, mintegy kétszázötven gyerek és kísérőik vettek részt a rendezvényen. A megnyitó keretében dr. Celluska Frindik Erzsébet polgármester is üdvözölte a jelenlevőket, és virágcsokorral kedveskedett az óvodák vezetőinek, hangsúlyozva, hogy a község néhány héten belül két rangos óvodapedagógiai rendezvénynek adott otthont, és ezt a hagyományt továbbra is ápolni akarja. A találkozót ifj. Juhász Bálint, a kishegyesi helyi közösség tanácsának elnöke nyitotta meg, kiemelvén, hogy amikor gyermekzsivaj tölti be a termet és a környékét is, akkor nyilvánvaló, hogy érdemes volt harcolni az épületért. A tizenöt vajdasági óvoda gyerekei mindannyiunknak pozitív energiát sugároznak, és biztosra vehető, hogy az óvónők fáradozásai, hogy megőrizzük nyelvünket és kultúránkat, nem vész el.
A találkozó nem versenyjellegű, az előadásokat azonban a Sóti Éva, Barta Júlia, dr. Szőke Anna és Híres Laura összetételű bírálóbizottság véleményezte, elsősorban az előkészítő pedagógusok számára.
A gyerekek a kishegyesi látogatás során részt vehettek a színház előtt megszervezett játszóházban és kézműves-alkotóműhelyben, és megtekinthették az iskola kiállítási csarnokában megrendezett kiállítást, és felmászhattak a tűzoltó toronyba is, hogy madártávlatból lássák a vidéket.
