A kishegyesi Ady Endre Kísérleti Általános Iskolában sikeresen működik egy versmondó csoport. Alsósok, felsősök egyaránt részt vesznek a munkában, és rendszeresen jelen vannak a különféle versmondó versenyeken. Hajvert Ákos, a csoport vezetője hatalmas szakmai tapasztalattal rendelkezik, aminek a gyerekek is nagy hasznát látják. Kérdésünkre Hajvert elmondta, hogy a csoport fokozatosan alakult ki.
Hajvert Ákos
– Ez a csoport az évek során alakult konkrét versmondó műhellyé. Hogy minél több gyerekhez eljusson a versmondás, a szép magyar beszéd és a magyar irodalom olvasása iránti igény, annak legfőbb tere nyilván az iskola. 2009-ben, amikor ide kerültem, akkor már elkezdtem versfelkészítéssel foglalkozni, egyénileg. Mások is látták, hogy ez jó, kiváló a hangulat, és kezdtek érdeklődni. A csoport spontán kezdett kialakulni, a tanárok, tanítók figyelmét is felkeltette, és jelezték, hogy lenne egy-két tehetséges gyerek, akiket aztán szívesen meghallgattam. Nyilván volt olyan gyerek is, aki érezte, hogy ez neki annyira nem megy, és inkább más irányba indult el. Nemcsak versmondással foglalkoztunk, hanem sokszor készítettünk szerkesztett műsorokat is a versmondókkal és más gyerekekkel közösen. Lassan kialakult a csoport, és abban az időszakban, amikor sokkal több dolgom volt itt az iskolában, Molnár Krekity Olga vette át a csoport vezetését. Néhány éve pedig ismét én vezetem.
n Hol mutathatják be a csoport tagjai az elsajátítottakat?
– Megfogunk minden lehetőséget, ha versenykiírások vannak. Akár Kárpát-medencei, akár tartományi szintű versenyekről legyen szó. Ugyanakkor, ha nincs lehetőségünk, akkor mi készítünk műsorokat. Ez a járványhelyzet, amiben vagyunk, ez utóbbinak kedvez. Legutóbb karácsonykor volt ilyen jellegű megnyilvánulásunk, az iskola udvarán. Pillanatnyilag a csapat 12–15 főt számlál, de vannak újabb gyerekek, akiket érdekel, és vannak kisebbek, akiket a tanítójuk javasol. Nagyon jó, hogy a csapatban mindig vannak alsósok és felsősök, fiúk és lányok egyaránt. Nyilván cél is, hogy ne csak a lányok javára billenjen a mérleg, hanem legyenek fiú szövegmondóink is.
n A csoportos vagy az individuális munka az inkább jellemző?
– Ha szerkesztett verses műsort készítünk, akkor a munkafolyamat második fele csoportosan történik. Csoportos még a beszédtechnika, ami szükséges mindenkinek, és nyilván individuálisan is, ha a gyereknek olyan beszédhibája van, amin tudok segíteni. A versfelkészítő órák természetesen egyénileg zajlanak, de néha van ott másik gyerek is, mert abból is tanulnak, ha látják, hogy mással hogyan dolgozom. Alapvetően az a célom – amit mindig igyekszem a gyerekekben is erősíteni –, hogy nem az a legfontosabb, milyen eredményt ér el egy versenyen, hanem hogy saját magához mérten a legtöbbet tudja adni. Nem az legfontosabb, hogy a leírt verset reprodukálja, hanem úgy szűrje át saját magán, hogy az előadóból is megismerjek valamit, hogy az előadót is lássam a vers mellett az előadásban.
n A csoportnak mekkora az elismertsége és a támogatottsága az iskolában és a szülők körében?
– Iskolán belül csak pozitív tapasztalatokról számolhatok be, hiszen minden esetben együttműködőek a kollégák és az intézmény vezetői is. Ha valahova el kell jutnunk, azzal sincs sosem probléma. Az pedig az online oktatás időszakában derült ki, amikor a gyerekek nem tudtak itt lenni a próbákon, hogy nagyon jó a kapcsolat a szülőkkel. Azt gondolom, a szülők is érzik, hogy a szövegmondás csak pluszt adhat a gyereknek, és későbbiekben is segítheti a pályáját.
