A Dobó Tihamér Képtár ad otthont a magyarországi Kókay Krisztina textilművész tárlatának. A csütörtök esti megnyitó ünnepélyességét Lévai Aksin Laura fuvolajátéka, Bicskei Zoltán, a Magyar Művészeti Akadémia tagjának köszöntőbeszéde és Keppel Márton művészettörténész megnyitója emelte.
A Magyar Művészeti Akadémia rendes tagja, Ferenczy Noémi-díjas, Babits Mihály Esztergom Kultúrájáért díjas, Pro Urbe Esztergom-díjas, érdemes művész és kiváló művész, Kókay Krisztina már járt Magyarkanizsán, de önálló kiállítása első ízben van a városban. A megnyitó előtt, körbejárva a gondolkodásra és egyúttal gyönyörködésre is serkentő kiállítást, lapunknak adott nyilatkozatában fény derült arra, hogy nagy örömmel érkezett Magyarkanizsára.
– A hely adottságaihoz kellett igazítani a tematikát, és ami kedves munka nekem, azokat hoztam el. Bár mindegyik kedves, azt szerettem volna, hogy legyenek rajzok, legyen gobelin és selyemre, vászonra festett is, hogy mindenből mutassak egy kicsit. Elsősorban rajzolok, ami bennem van, ami valami miatt érdekes számomra, és lelkileg foglalkoztat, azokat láthatják a kiállítást megtekintők. Fontosnak tartottam elhozni a Szent jussunk alkotásomat, az emberi kapcsolatok is foglalkoztatnak, így a találkozás is itt van. Az érzelmek is gyakran befolyásolnak. Egy nő másképp látja a világot, jobban bele tudunk mélyedni a lelki dolgokba, amit nehéz esetleg elmondani egymásnak, azt megpróbálom kifejezni papíron vagy textilen, ez nekem a legfontosabb – mondta a textil- és grafikusművész.
Keppel Márton beszédében elhangzott az antik görögök intelme is, miszerint ne múljon el nap egy vonal meghúzása nélkül. Szerinte Kókay Krisztina is ezt fogadta meg.
– Nagyon izgalmas az a műfaj, amit választott, mert határmezsgyéje a textilművészetnek és a grafikának. A textiljei szövött grafikák, a grafikái meg vonalhálók szövedékei. A kettő között, az iparművészet és a textilművészet határán találta meg azt a kifejezésmódot, amiben ő a lélek belső kivetülését tudja megfogalmazni, ezért ezek a műalkotások nem is a hagyományos módon nézhetőek vagy olvashatóak, hanem ráhangolódást kívánnak a nézőtől. Itt nem kell megfejteni a képeket, hanem az érzelmeknek és az intuícióknak kell teret engedni. Ez egy párbeszéd az alkotó és a befogadó között. Kókay Krisztina művei ugródeszkák, amivel az alkotás folyamatában ketten vesznek részt. Intellektuális művészet ez, mert nem azt az esztétikai élményt kell keresnünk, amit a hagyományos, ábrázoló művészetben, mert itt jószerével nonfiguratív, absztrakt munkákról van szó, szellemi, lelki, megfejtésre váró utazásra tudja a nézőt invitálni – mondta Keppel Márton.
Az est a Magyar Művészeti Akadémia támogatásával és a Mabe, a Magyar Belsőépítész Közhasznú Egyesület segítségével jöhetett létre, a magyarkanizsai Regionális Kreatív Műhely és az MMA szegedi regionális munkacsoportja szervezésében, mely kiállításmegnyitó Lévai Aksin Laura és Zoran Krajišnik vajdasági kamarazenei kettős koncertjével zárult.
Nyitókép: Puskás Károly felvétele
