A magyarkanizsai József Attila Könyvtár minden szintje megtelt gyerekekkel, akik a héten zajló játszóházra érkeztek. Harminchárom éve, hogy megszervezik ezt az eseményt, amelyet töretlen népszerűség övez. Ezáltal a gyerekek nemcsak hasznosan töltik a szünidőt, hanem számukra nem lesz idegen a könyvtár épülete, ahová olvasókként is bátran visszatérhetnek. Minden évben egy központi téma köré kanyarítják a foglalkozásokat. Vörös Anna könyvtáros, Ani néni, ahogy a gyerekek ismerik, már rutinos a téli játszóház foglalkozásvezetéseiben, és el is mesélte, hogy mi minden történik ilyenkor a magyarkanizsai könyvtárban, és milyen céllal. Mivel az épület minden szintjét gyerekek töltötték meg, legalább nyolcvanan, de az is lehet, hogy százan, elsősorban arra voltunk kíváncsiak, hogy a könyvtáros szerint miben rejlik a téli játszóház sikeressége.
– Talán abban, hogy a hely szelleme nagyon kellemes, befogadó. A másik oka pedig az, hogy megszokott társaság szokott összejönni. A programvezetőket is ismerik, élükön jómagammal. Ismerős barátokkal találkoznak, kötetlen játszóházzal, játékkal, nevetéssel, szórakozással – mondta, és azt is elmesélte, hogy az idei téma a Föld és az ehhez kapcsolódó játékok. – Ezek a fogalmak tulajdonképpen mindig irányvonalat adnak, tehát nem kell ezt nagyon mereven értelmezni. Ebben az esetben is például érintjük a környezetvédelmet, vagy megtárgyaljuk, hogy mit hagyunk maguk után, milyen egy élhető környezet, volt például homokfestés, tehát használjuk a föld anyagait. Nagyon laza szálakkal kapcsolódnak a játékok, a mesék, a foglalkozások ezekhez a témakörökhöz. Tavaly központi téma volt a víz, az idén a Föld, és jövőre már a növényekről fogunk beszélgetni – fogalmazott Vörös Anna, és így folytatta:
– Közös játék ez, együttlét, szórakozás, közben pedig szinte észrevétlen tanulás is. Ilyen célzattal indultak annak idején ezek a játszóházak, mostanra pedig teljesen bejáródtak. Egyre többen vagyunk, minden évben, és ráadás öröm, hogy a segítők is önként jelentkeznek. Így tudjuk a közel száz gyereket minden délelőtt szórakoztatni, hiszen van itt szórakozás, filmnézés, kézműveskedés is többek között. Közösségépítő játékok is vannak, és még bábjátékot is előkészítenek, amit majd az utolsó napokban előadnak. A bábokat maguk készítik, általában olyan dolgokból, ami a háztól kikerül. Most is például kartondobozt kellett hozni, meg ragasztóval, filctollal fognak dolgozni, és utolsó napon minden csapat bemutatja majd a maga történetét, amit előkészítenek a többieknek. A korábbi évekhez képest annyi változás lesz, hogy a helyi televízióban és a YouTube-csatornánkon lehet megnézni, mert tavaly is oly sokan gyűltünk össze, hogy szinte alig fértünk el – tudtuk meg Vörös Annától, aki ottjártunkkor épp mesélt a gyerekeknek, ami elmondása szerint nagyon fontos a kicsik számára.
– Igazából a régi klasszikus, olvasmányos meséket nem nagyon ismerik a gyerekek, hanem inkább a filmfeldolgozásokat. Éppen ezért az is küldetésünk, hogy újra visszavezessük őket az igazi mesék világába, ahol nem a filmrendező képzeli el számunkra a mese történetét, hanem a mi saját mozink elkezd működni. Minden mesének megvan a maga üzenete – mondta a könyvtáros.
Nyitókép: A szerző felvétele
