A héten megkezdődött a lehalászás a Palicsi-tó négyes számú szektorában. A lehalászás a Palicsi- és a Ludasi-tó biodiverzitásának megőrzését célzó projektum keretein belül valósul meg, és célja, hogy lecsökkentse a nem őshonos, invazív halfajok egyedszámát. A projektum Németország támogatásával valósul meg. A lehalászás anyagilag a projektum összértékének kis hányadát teszi ki, de hatalmas jelentősége van a Palicsi-tó vízminőségének javításában.
(Fotó: Gergely József)
Németország kormánya a KfW Bankon keresztül 2015-ben 6,5 millió eurós vissza nem térítendő támogatást hagyott jóvá a Palicsi- és a Ludasi-tó biodiverzitásának megőrzését célzó projektumra. A projektum megvalósításához számos feltételnek kellett teljesülnie, többek között az említett tavak körül lévő parcellák kisajátítására is sort kellett keríteni, valamint több felmérést is el kellett végezni. A projektum megvalósítása hivatalosan 2018 szeptemberében vette kezdetét, és a szerződés értelmében 36 hónapig tart. A projektum keretén belül a legnagyobb összegű beruházás Palics szennyvízhálózatának bővítése, illetve a településen keletkezett szennyvíznek a városi szennyvíztisztítóba való elvezetése. A projektum előirányozza a városi szennyvíztisztító fejlesztését is, ugyanakkor a Palicsi-tó partján egy védősáv kialakítását is. A védősáv kialakításakor elsődleges szempont, hogy őshonos növények alkossák, illetve gyalogos- és kerékpárút is helyet kap benne, csakúgy mint különböző megfigyelőállások.
A projektum egyik leglátványosabb eleme a Palicsi-tóban nem őshonos, invazív halfajok lehalászása, amely hétfőn vette kezdetét, és addig folytatódik, amíg az ebből a célból lefektetett varsákban csak kis számú halat találnak. A lehalászásban alkalmazott csónakot és hálót a KfW Bank támogatásával vásárolták meg, és a kivitelezésben is közreműködnek német szakemberek.
Pénteken a Palicsi-tavon sajtótájékoztatót tartottak, amelynek keretén belül a média is megtekinthette a lehalászás folyamatát.
Molnár Ervin, a projektumot lebonyolító munkacsoport vezetője újságírói kérdésre elmondta, hogy annak ellenére, hogy a lehalászás a projektum egyik legkisebb tétele, fontos eredményeket várnak tőle, amik jelentősen kihathatnak a vízminőségre.
A lehalászás során naponta mintegy 1–1,5 tonna halat fognak ki, amit a környező állatkerteknek juttatnak el, ahol állati eledelként hasznosítják. A lehalászást megelőzően vizsgálatokat végeztek, amelyekből kiderült, hogy a halak emberi fogyasztásra is alkalmasak. Mindezt Dobó Mártától, a Palics–Ludas Közvállalat igazgatójától tudtuk meg, aki azt is elmondta, hogy a lehalászás során ki is válogatják a halakat, és a hálóba került őshonos fajtákat, süllőket, pontyokat visszaengedik a vízbe.
A lehalászás során elsősorban az ezüstkárászokat távolítják el (Fotó: Gergely József)
– Erre a lehalászásra azért van szükség, mert egyes becslések szerint a Palicsi-tó halállományának 95 százalékát az ezüstkárász képezi, amely nagyon gyorsan szaporodik, és számos negatív hatása van a tó élővilágára. Egy pozitívuma van, hogy a madaraknak élelemül szolgál, de úgy gondolom, hogy lehalászással soha sem fogunk tudni annyi halat kifogni, hogy a madaraknak ne jusson. A hálók legutóbbi kiürítése alkalmával 11 kosár hal került partra, és minden kosárban körülbelül 35 kilogramm hal van. Megfigyelhető, hogy több a süllő és a ponty, mint korábban, és az lenne a kívánatos, hogy ezek a fajták szaporodjanak. A későbbiek során halasításra is sor kerül majd, de ez csak az elkövetkező években valósul meg – fogalmazott Dobó Márta.
Az igazgató azt is elmondta, hogy a lehalászás értéke körülbelül 150 000 euró, ami magában foglalja a szükséges eszközök beszerzését, valamint a munkások és a szakemberek bérét is. A munkában a német szakértői csoport két tagja, egy hazai cég négy alkalmazottja, és a Palics–Ludas Közvállalat szakmunkatársai vesznek részt.
A lehalászás jelenleg kampányszerűen zajlik, de a Palics–Ludas Közvállalat szándéka, hogy szükség esetén évente megismételjék, mindaddig, amíg azt látják, hogy sok az invazív faj. Dobó Márta szavai szerint a lehalászás egy bevált módszer a vizek minőségének megőrzése érdekében, és ha megszűnik a további szennyeződés, természetes úton előreláthatóan 5–10 év alatt visszaáll a tó eredeti vízminősége és biológiai sokszínűsége.
Vinkó Tamás, a Palics–Ludas Közvállalat szakmunkatársa elmondta, hogy a három évvel ezelőtti lehalászás alkalmával jutottak arra a megállapításra, hogy a teljes halállomány 95 százalékát az ezüstkárászok alkotják, és akkor becslések szerint tíz százalékát halászták le.
– A korábbi lehalászásnak máris látszik az eredménye, hisz a mai nap folyamán is több csukát, illetve nagyobb, 5–6 kilogrammos fogassüllőt is kifogtak. Természetesen az egészséges őshonos halfajok visszakerülnek a vízbe. A három évvel ezelőtti lehalászás alkalmával 13 halfajta került elő, és most is azt várjuk, hogy ennyi, vagy esetleg még több legyen. Első körben az lenne a legjobb, ha az ezüstkárászok egyedszáma 50 százalékra csökkenne, és így kevesebb táplálékot fogyasztanának el, másrészt így csak a kisebb testű ezüstkárászok maradnak a tóban, és azután a süllő és a csuka tudná kontrollálni a számukat – fogalmazott Vinkó, aki azt is elmondta, hogy nagy problémát jelent az is, hogy hiányzik a part menti zöld sáv, illetve a hínáros, sásos részek, amik megfelelő körülményeket biztosítanának több faj táplálkozásához, szaporodásához és teleléséhez.
– A tó gyógyulása összetett folyamat, és nemcsak a halpopulációtól függ, hanem attól is, hogy a jövőben hogyan fogjuk használni. A tó egy összetett ökoszisztéma, és a gyógyulása az abban érdekelt felek együttműködésétől függ, illetve attól, hogy mennyit fogunk befektetni a természeti értékeink megőrzésébe – nyilatkozta Vinkó Tamás.
