A szabadkai Đuro Salaj Általános Iskola az egyetlen olyan általános oktatási intézmény a városban, amelynek nincs tornaterme. Az iskolát több mint tíz éve vezető igazgató szerint ez több oknál fogva is probléma. Elsősorban azért, mert az általános iskolai oktatás kötelező, másodsorban pedig azért specifikus ennek az iskolának a helyzete, mert az ide járó gyerekek nagy hányada nehéz szociális körülmények között él, vagyis a szülőknek nincs pénze sportklubokba járatni a gyermeket.
– Iskolánk két épületben működik, az egyik a Petőfi Sándor utcai fő épület, a másik pedig a Bajai úton lévő iskolánk, ahol a gyermekek a harmadik osztályig járnak ettől az évtől, mert a Naša Radosttal kötött megállapodás alapján két iskola-előkészítő csoportot is befogadtunk. 391 tanulónk van 16 szerb és 8 magyar osztállyal. Az alsós osztályok csak délelőtti váltásban járnak, ami véleményünk szerint nagy előrelépés és fejlődés, hiszen az oktatási stratégia is az egyváltásos oktatás irányát mutatja nekünk és a szülők is elégedettek, de elsősorban a gyermekeknek felel ez meg a leginkább. A diákoknak lehetőségük van az oktatást követően az iskolában maradni 18 óráig, ahol a napköziben elvégezhetik a házi feladatot, szakkörökre járhatnak, amennyiben a szülők késő délutánig dolgoznak – meséli az igazgatónő, Mimica Andrić.
Az iskola épületéhez építenék hozzá a tornatermet (Fotó: Gergely Árpád)
Az iskola legnagyobb hiányossága, hogy nincs tornaterme, amelynek kiépítéséhez évek óta kész projektummal rendelkezik az iskola, azonban minden évben valami miatt az utolsó pillanatban nem sikerült pénzt kapni a megvalósításra. Az elképzelés szerint a tornaterem szerves része lenne a mostani főépületnek, hiszen annak folytatásában az udvarban van elég hely. A tornateremmel együtt pedig néhány tanterem is épülne, amelyekben a gyakorlati oktatást tudnák megvalósítani.
– Ki kell emelnem, hogy mindkét épületet iskolának építették, mégsem lett tornaterme. A Bajai úti épület ráadásul a 19. században épült, ahol ugyan átalakítottak egy tantermet, ahol a tornaórákat tartják, mégsem mondhatom azt, hogy ez elegendő lenne. Annak ellenére, hogy nincsenek meg a feltételeink, mégis vannak eredményeink a sport területén is. Amikor megfelelőek az időjárási körülmények, akkor a gyerekek az udvaron tornáznak, még télen is. Amennyiben azonban az idő nem engedi meg, akkor a tanteremben sakkoznak és asztaliteniszeznek – mondja az igazgatónő, aki szerint az általános iskolai testnevelés kiemelten fontos, amit később nem lehet pótolni. Kiemelte, még azokban az iskolákban, ahol vannak is megfelelő körülmények, ott sem elég aktívak a gyerekek, mert egyszerűen megváltozott a világ, ezért sokan lúdtalpasak, gerincferdüléssel küzdenek már fiatalabb korban.
– Azért vagyunk még nehezebb helyzetben, mert a diákjaink többsége szerény körülmények között él, a szülők egyszerűen nem tudják megengedni maguknak, hogy valamilyen sportra járassák a gyermeket. S ha már az iskolában nincs lehetőségük, akkor az még nagyobb probléma, s nem csak az iskola, hanem az egész társadalom számára.
Az igazgatónő elmondta, 2013-ban már építési engedéllyel is rendelkeztek, a tornaterem kiépítésére mégsem került sor, mert az utolsó pillanatban nem került be az önkormányzati költségvetésbe ez a tétel. Elmondta, most létezik egy ígéret Nenad Ivanišević, szociális ügyi államtitkár részéről, hogy a pénz rendelkezésre áll, az iskola hivatalosan azonban még nem kapott erről értesítést, mégis bíznak benne, hogy most eljött a pillanat, hogy a tornaterem megépüljön.
Mimica Andrić (Fotó: Gergely Árpád)
– Arról nem beszélve, hogy amennyiben a tornaterem megépülne, végre nekünk is lenne lehetőségünk azt tanításon kívül bérbe adni, s ezzel lenne egy kis plusz bevételünk is, amitől eddig elestünk. Minden, amit eddig elértünk, az oktatás fejlesztését csakis projekteken keresztül tudtuk megvalósítani, hiszen nagyon kevés pénzből kell gazdálkodnunk, ráadásul két épületben dolgozunk, vagyis mindenből duplán kell beszereznünk.
Az igazgatónő mégis nagyon büszke az iskolára, hiszen az iskolák felmérését végző külső megfigyelők tavaly a legmagasabb osztályzattal illették az iskolát. Több mérce alapján döntöttek úgy, hogy a Đuro Salaj Általános Iskola az egyik legjobb az észak-bácskai körzetben.
– A szülők általában azonban mégis a külső alapján ítélnek. A mai világban többnyire az a fontos, hogy milyen felszereltségű az iskola, hogyan néz ki, nem pedig az, hogy milyen a tanítói, tanári gárdája, ami nálunk viszont nagyon erős. Az ide járó gyermekek szüleivel nagyon jó az együttműködés, sokat segítenek nekünk, s ez a kulcsa a sikerünknek. Viszont ahogy más iskolákban is, nálunk is felmerül a diákok fogyatkozásának gondja, hiszen az elvándorlás következményei minket is érintenek. A célom az, hogy mindenképp megtartsuk az osztályok számát, mégis el kell mondanom, ez volt az első év, amikor több osztály megnyitására is a tartományi titkárság engedélyét kellett kérnem, hiszen a magyar osztályok mindegyikében 15-nél kevesebb tanuló van – mondta Mimica Andrić.
