(Fotó: Molnár Edvárd)
Vannak érdeklődő beruházók, de a megfelelő körülményekre, támogatásokra várnak. Az elkövetkező egy-két évben két bevásárlóközpont, a Lidl és az osztrák Immofinanz Group építkezik a városban. Nebojša Darabošsal, a Városi Tanács gazdasággal megbízott tagjával beszélgettünk Szabadka lehetőségeiről, munkanélküliségről, arról, hogy bízni mindig muszáj.
Lassan egy éve, hogy a Lidl építkezési engedéllyel is rendelkezik Szabadkán. Mikor várható, hogy valóban megépül ez a bevásárlóközpont a városban?
– A Lidl eddigi politikája az volt, hogy egy adott országon belül egyszerre nyitja meg üzleteit, illetve legalább tízet egyszerre. Szabadkán már tavaly májusban megkapta ez a beruházó az építési engedélyeket, ki is fizették az illetékeket. Nem marad más hátra, minthogy a többi településen is ehhez hasonlóan megkapják ezeket, illetve építési területhez jussanak, mert tudtommal vannak városok, ahol még nem sikerült területet sem venniük. Nem tudom, hogy a szabadkai építkezést kötik-e majd ehhez, a Lidl itteni képviselői nem tudják, hogy ezúttal is kivárják-e az összes területet. Annyi bizonyos, hogy néhány hónappal az építkezés megkezdése előtt értesíteniük kell a várost, nekünk is vannak ugyanis kötelezettségeink, ki kell építeni az odavezető infrastruktúrát. Ami a Lidl melletti üzleteket illeti, nincs arról információm, hogy esetleg más üzleteket is nyitnának ezen az épületen belül, a Lidl egyelőre egyedüliként tárgyalt velünk erről a beruházásról.
Ami a többi beruházást, más működő külföldi vállalatokat illeti, milyenek most a lehetőségek?
– Ami a kereskedelmi beruházásokat illeti, a palicsi úton lévő kettes kaszárnya, vagyis a Petar Drapšin kaszárnya területén az osztrák Immofinanz épít, nagy valószínűséggel már az idén. Ezt a négyhektáros területet a Strasser vette meg néhány évvel ezelőtt, majd tőlük tavaly az Immofinanz vette át ezt a beruházást. Kötelezték magukat, hogy az idei év elejéig beszerzik az építési engedélyeket, s egy lépésre vannak ettől. Ez a beruházó szintén bevásárlóközpontot épít majd ezen a hatalmas területen, itt több márkanév képviselői nyitnak majd üzletet. Az építkezést már az idén megkezdik, s az is lehet, hogy még az idén be is fejezik. Itt is kötelezettségeink vannak, ami az infrastrukturális beruházásokat, utakat illeti. Ez a beruházás esetében is értesíteniük kell bennünket hét hónappal az építkezést megelőzően, pontosan a vállalt kötelezettségeink miatt. Erre eddig még nem került sor.
Ami a Vámszabad Övezet keretében működő vállalatokat, beruházásokat illeti, a Swarovski a terv szerint halad a beruházással, és az idén át kellene költözniük az új, nagyobb épületbe, az év végéig pedig további alkalmazottakat vesznek fel. A Calzedonia hatszáz alkalmazottal működik, de folyamatosan nő a számuk, év végéig kötelesek ezer embert alkalmazni. A többi vállalatnak is vannak tervei, de erről nem szeretnék én, őket megkerülve nyilatkozni. A város egyébként tárgyal több potenciális beruházóval is, ezekről azonban azért nem nyilatkoznék most, mert a tárgyalások menete sokban függ az állam hozzáállásától is. Ezek a vállalatok ugyanis joggal elvárnak bizonyos szubvenciókat, amelyeket tavaly a külföldi beruházások ösztönzéséért felelős iroda, a SIEPA nem támogatott. Az árvíz miatt ez a támogatás 2014-ben nem került kiírásra. Vannak olyan beruházók, akikkel már aláírnánk a megállapodást, viszont várják a SIEPA idei nyilvános felhívását, hogy tudják, kapnak-e kedvezményeket. Én bízom abban, hogy a tavasz előtt még sor kerül a kiírásra. Addig azért nem mondok konkrét neveket, mert ez az ő kérésük. Sokuk más országokból telepítené át Szabadkára a vállalatát.
Mi a helyzet az élelmiszeriparral, a mezőgazdaság adta lehetőségekkel? Van remény arra, hogy Szabadka újra talpra álljon ezen a területen?
– Valóban ennek a tájnak nagy potenciálja a mezőgazdaság, az élelmiszeripar. S úgy gondolom, hogy ezen a téren nem is állunk rosszul, azzal, hogy nagyobb hangsúlyt kellene fektetnünk a zöldségtermesztésre, hogy ne csak Európa búzaellátói, hanem veteményeskertje is legyünk. Úgy gondolom, hogy a gazdáinkat ilyen irányba kellene terelnünk, nekünk mint önkormányzatnak is, támogatásokon keresztül. Itt jutunk el aztán a másik szegmenshez, az pedig a feldolgozóipar, vagyis az élelmiszeripar e formája, amelyhez aztán társul az állattenyésztés is. Meg kell találniuk a gazdáknak a számításukat ebben, fel kell hívni a figyelmüket erre a lehetőségre. Természetesen támogatásra van szükségük, és oktatásra is, hogy neki tudjanak kezdeni. A szekundáris élelmiszeripar pedig sajnos a magánosítás áldozata lett, hiszen mindannyian emlékszünk, hogy milyen gyáraink voltak. Itt az önkormányzat nem sokat tud tenni, legkevésbé máról holnapra. Viszont úgy gondolom, hogy a kisvállalkozókat kell bátorítani és támogatni, akik már próbálkoznak és feldolgozzák a megtermelt zöldséget, gyümölcsöt, de esetleg még nem ismerte meg őket a környék, nem találtak piacra. Őket kell segíteni abban, hogy eljusson a vásárlókhoz az árujuk. Segítenünk kell nekik tudásban is, de kedvező támogatásokkal és hitelekkel egyaránt.
A hivatalos adatok szerint csökkent a munkanélküliség, mégsem érezzük, hogy jobban élnénk, sőt...
– Ha a Nemzeti Foglalkoztatási Szolgálat statisztikáit nézzük, akkor azt látjuk, hogy 2013 decemberéhez képest 2014-ben tíz százalékkal csökkent a munkanélküliség. Természetesen erről az adatról lehet vitatkozni: hogy ezek az adatok azt tükrözik-e, hogy munkát kaptak az emberek ezekben a vállalatokban, amelyekről az előbb beszéltem, vagy esetleg azért „javult” a statisztika, mert az emberek elhagyták a várost. Minden bizonnyal sokan elmentek, a kérdés az, hogy ők szerepeltek-e ezen a listán. Tény, hogy van egy pici pozitív előremozdulás, de hogy ez elég-e? Egyértelműen nem. Nincs olyan varázspálca, amellyel egy csapásra mindent megoldhatnánk. Nagyon összetett a helyzet. S beszéltünk az élelmiszeriparról, de itt van például a turizmus, amelyet sokan lehetőségként emlegetnek, amikor Szabadkáról beszélünk. De még mindig csak lehetőség, mert nem történt előremozdulás ezen a téren. 130 000 az itt töltött éjszakák száma egy évben, ami ugyan nagy számnak tűnik, de a Zlatiboron például egy 130 férőhelyes szálloda produkál mintegy hetvenezres adatot. Vagyis ez még mindig nagyon kevés, a kapacitások mindössze húszszázalékos telítettségéről beszélünk. Tény, hogy az elmúlt egy évben harmincezerrel nőtt a városban töltött éjszakák száma, de ez még mindig nagyon kevés. Az önkormányzatnak máshogy kell hozzáállnia ehhez a kérdéshez is. Az idei költségvetés összeállításakor kevesebb pénz jutott a gazdasági fejlesztésekre, mint szerettem volna, de egyszerűen kevés a pénz, s elsődleges helyen szerepeltek a szociális ügyek, majd az összes többi felhasználó, s mire a gazdasághoz értünk, kevés pénz maradt. Én egy kicsit másként gondolkodom erről: több pénz kellett volna a gazdasági szektornak, aminek segítségével kicsit meglendíthettük volna azt a bizonyos kereket, és ennek köszönhetően jutott volna másra is. De egyedül maradtam ezzel a gondolatmenettel.
Gazdasági tanácsosként mivel biztatja a fiatalokat? Miért érdemes még mindig hinni, bízni abban, hogy itthon is jobb lesz. Biztatná-e őket önfoglalkoztatásra?
– A fiataloknak reménykedniük kell a jobb jövőben. Mert nekünk mint államnak nincs más választásunk, csakis az, hogy fejlődjünk, hogy jobb gazdasági helyzetet teremtsünk. Először legalább olyat, mint a környező országokban, majd később törekednünk kell arra, hogy az EU-s lehetőségekhez hasonlóakat biztosítsunk. Az államnak kötelessége megfelelő klímát biztosítani ahhoz, hogy a magánszektor beruházzon, s ugyan nem történik majd változás egyik napról a másikra, de az, amit most teszünk, muszáj, hogy eredményeket hozzon. Ami az önfoglalkoztatást illeti, igen, biztatni kell, de nem szabad mindenáron belehajszolni az embereket ebbe, ha nem teremtünk megfelelő körülményeket, hogy a vállalkozásukat sikerre tudják vinni. 2007-től 2010-ig működött a gazdaságfejlesztési alap, ezt újraélesztettük az idén, és tízmillió dinár áll a rendelkezésünkre. Ez az alap kedvező hiteleket adott a magánvállalkozásokhoz, amelyekbe sokan belebuktak, jelzálog került az ingatlanjukra, s a hiteleket a mai napig törleszti a város. Tehát a kérdésre válaszolva, igen, fogjunk bele saját vállalkozásba, de ahhoz segítenünk kell, nemcsak anyagilag, hanem tudással is. Menedzseri kvalitások kellenek, tudniuk kell, hogyan találnak piacra, hogyan maradjanak fenn. Nagyon fontos belátni, a jelenlegi vállalkozók és a majdaniak esetében is a tanulás, a tudás elengedhetetlen.
