Hat hónap után nem hosszabbították meg Zejnel Zejneli, a Subotičke novine immár volt főszerkesztőjének szerződését a lapnál. Zejneli ekkor döntött úgy, hogy – mint arról tegnapi számunkban részletesen beszámoltunk – néhány dolgot nyilvánosságra hoz a hetilappal és az ottani viszonyokkal kapcsolatban. Állításairól megkérdeztük a lapigazgatót, Vlado Tomi ć ot is.
Komoly konfliktusai voltak Zejnel Zejnelivel? Mi volt az oka, hogy nem hosszabbították meg a szerződését?
– Amikor csaknem négy hónappal ezelőtt felkértek, hogy legyek a Subotičke novine igazgatója, akkor elsőként arra voltam kíváncsi, hogy ki végzi a technikai részét a dolognak, vagyis ki a főszerkesztő. Amikor megtudtam, hogy Zejnel Zejneli az, örömmel vállaltam a feladatot, mert ismertem a munkásságát. Nagyon jól ki is jöttünk egymással, nem volt köztünk konfliktus. Az volt a gond talán, hogy a titkárnőjeként kezelt. Én csak annyit kértem tőle, hogy jó, érdekes, közérdekű témák legyenek az újságban, hiszen az adja el a lapot, és annak köszönhetően jönnek a hirdetők is. De soha, egyetlenegyszer sem mondtam meg, sem én, sem a tulajdonos, hogy mi legyen a lapban.
Csökkent az eladott példányszám? Mi alapján állapították meg, hogy nem jól végzi a munkáját?
– Nem csökkent vagy növekedett az eladott példányszám, és a hirdetők száma sem. Hatezer példány jött ki a nyomdából, ebből négyezer kelt el. Tehát kétezer a szemétben végezte, ami nekem nagyon nagy veszteségnek tűnt. Ezért javasoltam, hogy csökkentsük a példányszámot ezerrel, ami csaknem 100 ezer dináros megtakarítást jelentett volna. Egyszerűen nem volt jó a hangulat a szerkesztőségben, voltak újságírók, akiknek heteken keresztül vagy egyáltalán nem jelenhetett meg a szövege a lapban. A főszerkesztő pedig nem teljesítette, amit elvártak tőle, továbbá eleve meghatározott időre, hat hónapra nyert felvételt. De mégsem szóltunk bele sohasem abba, hogy mi legyen az újságban.
A volt főszerkesztő állításai szerint az újságírók meg vannak félemlítve. Mi igaz ebből?
– Mindannyian meg vagyunk ijedve, de azért tudni kell, hogy itt nincs senki sem megfélemlítve. Akkor járnak be dolgozni, amikor akarnak, mindenki tudja, hogy a Subotičke novine mellett szinte mindannyian dolgoznak máshol is, azzal egészítik ki a fizetésüket. Ezt nem tiltja meg nekik senki sem, hiszen mindannyian nehéz anyagi helyzetben vagyunk.
Rendszeresen megkapják béreiket?
– Mit takar az, hogy rendszeresen?
Ahogy minden normálisan működő vállalatnál. Havonta.
– Amióta én itt vagyok, két és fél havi fizetést kaptak az alkalmazottak. A decemberit, az áprilisit és májusi bérek felét. A januártól márciusig terjedő bérmasszát átugrották.
Mit jelent az, hogy átugrották? Miért?
– Azért, mert valaki feljelentést tett, itt járt a felügyelőség, és a vizsgálat miatt az ő rendelkezésüktől függ, hogy mindez mikor kerül kifizetésre.
– Nagyon sokan nem értik ezt meg. Hiába van bevétele a lapnak, ha sokszor több kiadás terheli. A volt munkások sorra nyerik a pereket, és követelik elmaradt béreiket kamatostul. Ezeket ki kell fizetni. Szinte állandóan blokkolják a számlát, hiába van évi csaknem 20–22 millió dináros bevétel. Tovább rengeteg meg nem fizettetett reklámunk van. Alig tudjuk kifizetni a lap nyomtatását, amely 17.5 dinár laponként, adó nélkül.
Van rá esély, hogy egyszer stabilizálódik a helyzet, és a lap el tudja tartani magát? Erre mikor lát esélyt?
– Ha véget érnek az állandó perek. Ha minden volt munkás megkapja a neki járó, elmaradt bérét, akkor normálisan fog működni a lap. Ennyi újságíróval, vagyis tízzel, mint most. Hogy ez mikor következik be, nem tudom. Tény, hogy komoly gondok vannak a lappal és annak megítélésével. Annak idején mindenki olvasta a Subotičkét, Bunyevác Timesnak hívtuk. Ma pedig sokan felteszik a kérdést: az az újság még létezik? Komoly változtatásokra van szükség.
A volt főszerkesztő azt állítja, hogy a befolyó pénz szinte egy napig sem marad a lap számláján, mert azt a tulajdonosok másra használják fel.
– A pénz nem marad a számlán, mert az folyamatosan zárolva van, azok miatt a követelések miatt, amelyekről már beszéltem. Az illetékesek és az arra felhatalmazottak ezt mind ellenőrizhetik, hiszen pontosan látni, hogy mennyi pénz folyik be, és az hová kerül.
Igaz, hogy a Subotičke novine fizeti a fűtést a városi Távfűtőműveknek, miközben saját fűtőrendszere van?
– A Subotičke novine nem csak ez az épület. Vannak irodái, amelyek a cég nevén vannak, de nem itt találhatók. A Távfűtőművek számlázza nekünk a havidíjat, mi pedig továbbítjuk annak, aki érintett. Ennyi.
Mit vár az új főszerkesztőtől?
– Amikor az új főszerkesztővel beszéltem, úgy láttam, hogy ambiciózus. Támogatom abban, hogy változtasson bármin, ami szerinte javítana a lapon. Nyugodt, kimért fiatalember, úgy veszem észre, a kollégák is jól kijönnek vele, és ez nagyon fontos.
