Nem emlékszem, mikor volt legutóbb ennyire esős, változékony a nyár, de arra sem, mikor volt ennyire kevés lehetőség a fürdőzésre. A szabadkaiaknak nincs könnyű dolguk, mert ha végre jó az idő, akkor is törniük kell a fejüket, hová menjenek el megmártózni. A város területén alig van néhány medence, tó, amelyben felfrissülhet az ember.
Ezen a nyáron ugyanis nem lehet fürdeni a palicsi termálmedencében, de a Palicsi-tóban sem. A környéken tehát alig-alig találunk megfelelő fürdőhelyet, és különösen nehéz a dolgunk, ha esetleg kisgyermekkel szeretnénk kirándulni.
Ha mégis Palics felé vesszük az irányt, akkor a kempinget választhatjuk, de ha nem szeretnénk elhagyni a központot, akkor csakis a városi medence áll rendelkezésünkre. Eddig július folyamán csak két hétig volt annyira meleg, hogy nagyon sokan a vízparti hűsölést választották. Akkor azonban egy tűt sem lehetett leejteni a városi medence környékén. Állítólag annyian voltak a strandon, hogy ha az embernek sikerült is bejutnia a medencébe, mozdulni is alig tudott, nemhogy úszni, a kikapcsolódásról pedig álmodni sem merhetett.
Aki viszont inkább a természetet kedveli, esetleg a tavakat részesíti előnyben, az Kelebia vagy Kisbajmok felé veszi az irányt. Jómagam szívesebben hűsölök egy fa árnyékában, mint a napernyő alatt a betonrengetegben, ezért ha választanom kell, a tavakat mellett döntök. Ezekkel tulajdonképpen nincs is semmi baj, habár Szabadka lakosságának számához képest ezek is igen gyorsan megtelnek, és már-már élvezhetetlenné válnak.
Akinek lehetősége van rá, az elhagyja a várost, ha beköszönt a kánikula. Valószínűleg így lesz ez a héten is. A legtöbben a topolyai tavat keresik fel, melynek vize kellemes, a környéke rendezett, sokan pedig a bácskossuthfalvi medencét választják, vagy elmennek Adára, Bajsára. Aki élményfürdőre vágyik, észak felé veszi az irányt, Szegedre, Mórahalomra, Kiskunmajsára utazik.
A fürdési lehetőség hiányáról, arról, hogy Szabadka egyre kevésbé olyan, amilyennek a város vezetése látni és láttatni szeretné, már több alkalommal szóltunk. Tény azonban, a polgárok nagy részének fontos lenne, hogy ha már nyaralásra nem jut, legalább a gyermekét el tudja küldeni egy kellemes, biztonságos fürdőhelyre. Erre az utóbbi években nem volt, most sincs és valószínűleg a következő években sem lesz lehetőség.
Az is igaz viszont, hogy megtörtént az első lépés: a kormány nyilvános felhívást tett közzé, és arra csakis azok a vállalkozók jelentkezhetnek, akik legalább öt éve foglalkoznak fürdőturizmussal legalább két különböző országban, szállodákat működtetnek és legkevesebb 150 foglalkoztatottjuk van. Biztató. A befektetés értékének legalább húszmillió eurónak kell lennie.
A kormánynak viszont ezzel is tisztában kell lennie: ahhoz, hogy egy ilyen befektető Szerbiát és azon belül Palicsot elég izgalmasnak, biztonságosnak találja, rengeteg más tényező, előfeltétel is szükséges, s nem a karosszékben ülve kellene várni, hogy a sült galamb a szánkba repüljön.
