A bajmoki Egység Művelődési Egyesületben szervezte meg tegnap a szabadkai Arena Zabatkiensis Borlovagrend az új bor ünnepét. A részvevők többsége, velem együtt, valószínűleg úgy gondolja, bár ne tették volna!
A teremben, amely több száz férőhelyes, mindössze tíz borász jelent meg, legalább ennyi borlovag, s nagy jóindulattal mondhatjuk: mintegy húsz kíváncsiskodó, talán borszerető vendég. Az új bort ünneplő sereget a tavaly szilveszteri, minősíthetetlen díszítés fogadta. Akinek nem jutott borospohár, a bort kénytelen volt ásványvizes pohárból kóstolgatni. A borászok mégis kipakolták az idei bort, szeretettel meséltek róla, még akkor is, ha nehéz év áll mögöttük.
Megérdemelték volna a színvonalas, ünnepélyes, a szőlészethez, a munkájukhoz méltóbb fogadtatást. Ideje volna elgondolkodni azon, hogy a borlovagrendnek mi a feladata, annak miért nincsenek valóban szőlészettel és borászattal foglalkozó tagjai is (tisztelet a kivételnek). S ha már úton-útfélen arról beszélünk, hogy a városnak és környékének hatalmas potenciálja rejlik a borászatban, akkor semmi szín alatt nem engedhetjük meg magunknak, hogy egy ennyire színvonalon aluli rendezvényen népszerűsítsük a borokat, a borászatot. Biztos vagyok abban, hogy bármelyik borász szívesen vendégül látta volna azt a maroknyi borszerető embert, aki ezen a rendezvényen is megjelent. Mindez, ami tegnap történt, méltatlan volt a szőlőhöz, a borhoz, a jelenlévő borászokhoz és a bort tisztelő emberekhez is. Nem minden a pénz, csak egy kis jó ízlés, gondolkodás és tenni akarás kellene.
