2024. július 18., csütörtök

A fiú, aki nem siet haza

Dren Mandićra emlékeztünk

Tegnap délután két órakor emlékezőkkel és gyászolókkal telt meg a régi Városháza díszterme. Nem volt és nem is lehetett elég ülőhely a teremben, hiszen nagyon sokan tisztelték és szerették Dren Mandićot, aki a K2-es expedíció tagjaként örökre ott maradt a Karakorumon, az éghez közel.

Saša Vučinić, Szabadka polgármestere szólt először az egybegyűltekhez. Elmondta, egy évvel ezelőtt azért gyűltek össze a hegymászók és csodálóik ugyancsak a díszteremben, hogy megtekintsék a filmet, amit készítettek.

– A terem most túl kicsi ahhoz, hogy mindannyian, akik ismertük és szerettük Drent, beférjünk. A szabadkai alpinizmus egy kiváló alpinista nélkül maradt, akinek köszönhetően az ország zászlaja a világ legmagasabb pontjaira is felkerült. A sikert mindig csendesen ünnepelte meg, de mindig tele volt lelkesedéssel, ami kötelez minket arra, hogy odafigyeljünk a hegymászókra és a fiatalokra – mondta Vučinić.

А családhoz és a hegymászókhoz intézett táviratában Modest Dulić, tartományi ifjúságügyi és sporttitkár is részvétet nyilvánított, valamint kiemelte, hogy Dren elvesztése az ország egész sporttársadalmát rázta meg.

– Amikor készültem erre a beszédre, akkor kerestem a megfelelő szavakat, de elég jókat nem találtam. Elég jókat, amelyek elmondhatják, milyen jó ember volt Dren. Ért az a megtiszteltetés, hogy Drennel együtt lehettem a K2-őn, és azt kell mondanom, nem féltem, és Dren sem félt soha. Mindig emlékezni fogok azokra a szavakra, amelyeket Iso Planić mondott akkor, amikor Drennek felállítottuk az emlékművet. Azt mondta, a bátorságáért, amelyet nem csak itt fent, hanem lent a földön, a Sétaerdőben mutatott egy anonim erőszakoskodó ellen. És ha megkérdeznék, hogy újra elmegyünk-e a K2-re, azt mondom, igen, mert Dren is megtenné ezt értünk – mondta Miodrag Jovović, a Vajdasági Hegymászó Szövetség elnöke.

Milivoj Erdeljan emlékező beszédében azt mondta, egy lépésre volt az álmai megvalósításához Dren, de ott maradt, az éghez közel, ahol mindig is szeretett lenni.

Dren Mandićról megemlékezett Milan Mileusnić a Szabadkai Sportszövetség nevében. Elmondta, hogy Dren 2002 óta volt tagja a hegymászóklubnak, és ösztöndíjat is kapott a minisztériumtól.

Kristijan Ovari, Dren közeli barátja azt mondta, a hegymászás Dren része volt, szárnyakat adott neki.

– Nekem ő még mindig egy olyan barát, aki nem siet haza, és miért is sietne, hiszen mi mindannyian annyira várjuk őt – mondta többek között beszédében Ovari.

Táviratban fejezte ki részvétét Pakisztán belgrádi nagykövete is.

Dren Mandić lelki üdvéért vasárnap 10 óra 30 perckor celebrálnak misét a kelebiai római katolikus templomban.