Egy olyan egyedülálló kiadványt mutatott be a Protego Környezet és Építészeti Örökség Védelmi és Fejlesztési Egyesület, amelynek ott a helye minden szabadkai polgár könyvespolcain. A Virágcsokor az idős hölgynek című könyv olyan írásokat gyűjt össze, amelyeket nem szabadkai születésűek vetettek papírra, és már megjelentek a Vreme, Blic, Danas, Dnevnik, Rukovet lapokban, folyóiratokban. A szerb nyelven megjelent könyvet Zora Ćuić, a szerb irodalom tanára szerkesztette.
A városnapi rendezvénysorozat keretében a Városháza díszterme adott otthont a könyv bemutatójának, amely rendhagyóra sikeredett, hiszen amellett, hogy szóltak a kiadványról is, és fel is olvastak belőle, Szabadka európai jövőjéről beszélgettek a részvevők.
A beszélgetést Vesela Laloš, a Danas újságírója vezette, beszélgetőtársai pedig Mirko Grlica történész, dr. Mario Liguori, a szlavisztika professzora Olaszországból, valamint Teofil Pančić, a Vreme újságírója voltak.
Mirko Grlica történész arra igyekezett rámutatni, hogy tulajdonképpen az európai értékeket azok az emberek hozták a városba, akik máshonnan jöttek, hiszen 1820-ban nem volt megfelelő ember arra, hogy átírja a városvezetés jegyzőkönyveit. Vagyis nem volt elég írástudó ember, annak ellenére, hogy akkor már harminc éve létezett itt gimnázium.
Grlica olyan férfiakat és nőket említett, akik sokat tettek a városért, azonban nevük feledésbe merült, az iskolákban erről nem tanítanak, és nagyon kevesen tudnak róluk.
Az est beszélgetőtársai között Grlica volt az egyetlen szabadkai születésű, de mégis a legkülönlegesebb vendég az a Mario Liguori, olaszországi szlavisztika professzor volt, aki már gyermekkora óta érdeklődött Jugoszlávia iránt.
– Magamnak sem tudom megmagyarázni, de valamiért már kicsi korom óta érdekelt Jugoszlávia. Egyszerűen elképzelhetetlen volt számomra, nem tudtam megmagyarázni, hogy mi is lehet az a Jugoszlávia. Aztán megismertem többek között Vajdaságot, Miroslav Antićot, Szabadkát. Kialakult bennem egy olyan definíció, ami talán tükrözi, hogy mit is jelent számomra Szabadka. Úgy gondolom, hogy ez a város egy tökéletes észak-keleti dolog – mesélte élményeit Liguori, aki Szabadka kulcsát Európához a munkában látja. Hozzátette, hogy az Európai Unió nem oldja meg a problémákat, azokat az embereknek kell megtenniük, mégpedig munkával. – A vezetőknek meg kell érteniük, hogy hatalmon lenni szolgálat, megtiszteltetés az, hogy képviselhetik a polgárokat – tette hozzá Liguori.
– Azok, akik azt mondják, Szabadka Európa kapuja, általában semmit nem tudnak Szabadkáról. Mi a kapu és mi Európa egyáltalán? És mi volt ezzel a kapuval akkor, amikor én 13-14 éves voltam, és először jártam Szabadkán. 30-40 évvel ezelőtt ugyanis Szabadka volt a nyugat, Szeged pedig keletnek számított. Tulajdonképpen ezek a fogalmak teljesen értéktelenek. Az értékek a fontosak. Az, hogy Szabadka meg tudja-e valamire tanítani a többi várost ebben az országban. Azt hiszem, hogy a válasz igen. Engem harminc évvel ezelőtt teljesen lenyűgözött az, hogy leültem meginni valamit egy kávézóba, cukrászdába, és úgy szólt hozzám a pincér, hogy Dobar dan – Jó napot! Teljesen megváltozott ekkor az értékrendszerem. Hiszen ebben a városban mindegy, hogy ki vagy, milyen nyelven beszélsz, szívesen látnak. Ez az a Szabadka, amelyről én beszélek, és amelynek európai értékei vannak. És itt nem kell toleranciáról beszélnünk, hiszen toleranciáról akkor van szó, ha valami rossz, valami zavar. Akkor azt tolerálnom kell. De mit kell itt tolerálni? Semmit. Nem elég az, ha elviseljük egymást. Nem verekedtünk össze, hurrá, ennek örülnünk kell? Nem, természetes érték az, hogy különbözőek vagyunk – mondta Pančić.
А kiadványt napokon belül megtalálhatják a szabadkai könyvesboltok polcain.
