Uhu, macska, uráli, gyöngy, réti, erdei füles, gatyás-, törpe-, füleskuvik – ezek a Szerbiában is előforduló bagolyfajták. Sokan a mai napig félnek tőlük a különféle hiedelmek miatt, holott nagyon hasznos állatokról van szó. A téli időszakban azért érdemes külön figyelmet szentelni ezeknek a nagy szemű madaraknak, mert itt vannak körülöttünk, Szabadkán például a Sugárúton lévő fákon telelnek át.
Ezért is szentelte a Riparia Természetbarátok Egyesülete az évzáró előadását a baglyoknak, a részvevőknek ugyanis az elméleti előadást és a köpetvizsgálatot követően a Sugárúton telelő baglyokat mutatták be.
Szabó Viktor előadásában a Szerbiában honos baglyok kapcsán kiemelte: az egyik legnagyobb termetű bagoly az uhu. Ezen kívül az uráli bagoly – bár ritkán találkozni vele – ismert agresszivitásáról, még az emberre is képes rátámadni. A gyöngybagoly az ember közelségében, általában a padlásokon él. Az erdei fülesbagoly – ilyeneket Szabadkán is lehet látni – a legnagyobb számban előforduló bagolyfaj az országban. Ezen kívül láthatunk még gatyás kuvikot, füles kuvikot, sőt törpekuvikot is.
A baglyok ragadozó madarak, de testfelépítésük nagyban különbözik a többi ragadozó madárétól. Nagyon fejlett szemük van, a tollazatuk miatt pedig teljesen hangtalanul tudnak repülni. Pontosan ragadozó mivoltuk miatt hasznosak annyira, hiszen – bár hihetetlennek tűnik – egy bagolycsalád egy év alatt tízezer rágcsálót pusztít el. Ez a tízezer rágcsáló pedig egy év alatt annyi kukoricát képes megenni, amennyivel két fejőstehenet egy teljes esztendeig etethetnének. Ezért is fontos, hogy az emberek ne bántsák, sőt védjék a baglyokat.
A baglyok védett állatok, mégis sokan bántják őket
A közhiedelemmel ellentétben a baglyok nem halálhozók. A régi időkben ugyanis – amikor még nem voltak gyógyszerek – a betegek sokszor belehaltak betegségeikbe, a hozzátartozók pedig a haldokló ágya mellett, gyertyafénynél virrasztottak. A baglyok a gyertya lángjánál összegyűlt apró bogarak miatt repültek az ablakhoz, a súlyos betegek pedig sokszor nem élték túl az éjszakát. A középkorban ezért tömegesen irtották a baglyokat. A későbbiekben sokkal szebb szerepet kaptak a baglyok, nagy szemük miatt a tudással, az oktatással kötötték össze őket.
Az előadást követően a jelenlévők köpeteket is vizsgálhattak, élőben láthatták, mi az, amit a baglyok nem tudnak megemészteni: a szőrök és a csontok. Ezek alapján pedig megállapítható, hogy egy bagoly 3-4 rágcsálót is megeszik naponta, ezeknek a csontjait ugyanis megtalálhatjuk a köpetben.
A bagoly veszélyeztetett madár, Szerbiában szigorúan védettnek számít, mégis sokan bántják. A szakemberek szerint védeni kell a helyeket, ahol a baglyok költenek és telelnek, sőt amennyiben lehetséges, védetté kell nyilvánítani ezeket a területeket. Mesterséges odúkat is létrehozhatnának.
A baglyok kapcsán rengeteg kérdés felmerül még, a madarászok közül mégis kevesen foglalkoznak a kutatásukkal. Nem tudni pontosan, miért térnek vissza mindig ugyanarra a helyre, még akkor is, ha ott nincs meg a nyugalmuk, és az is változó, hogy milyen fákat foglalnak el. Vajdaságban a Szelevényi-erdőben, a verseci hegyekben és a Fruška gorán is folyik bagolyvédelem. A legtöbb baglyot – összesen 700-at – eddig Nagykikindán számoltak össze tavaly, de az idén oda és Szabadkára is 30–40 százalékkal kevesebben tértek vissza, egyelőre nem tudni, hogy miért.
