Olyan hosszú a várakozási lista a nagyfényi Hozsanna közösségben, amely a kábítószerfüggőknek nyújt menedéket a leszokáshoz, hogy amennyiben nyílna még egy hasonló, tíz-tizenkét személyt befogadó központ, az azonnal megtelne. Marinko Stantić atya, a közösség igazgatója elmondta ugyanis, hogy ő a kisebb közösségek alapítását támogatná, hiszen itt családias a hangulat, jobban oda tudnak figyelni az egyén problémájának megoldására.
Marinko Stantić a közösség tegnapi sajtótájékoztatóján ismertette a közösség lakói által készített folyóirat legújabb, immár második számának tartalmát, de beszámolt új internetes honlapjukról is.
A közösségben körülbelül három évig tartózkodnak a fiatalok. Mivel a Hozsanna 3 évvel ezelőtt alakult, egyelőre négy fiatal hagyta el a programot, ők mindannyian teljes, egészséges életet élnek most. Van, aki tanul, van, aki dolgozik. Ilyen Igor Tot Horgoši is, akit a közösségben – miután meggyógyult – arra kértek, maradjon, és segítsen vezetni a csoportot, segítsen a fiataloknak, akik megjárják a poklot, ahogyan ő is megjárta annak idején.
– Tíz éven keresztül küzdöttem a kábítószerrel. A könnyű drogoktól a heroinig jutottam. Több alkalommal, sokféleképpen próbáltam leküzdeni a függőséget, de sehogy sem sikerült. Végül a családom segítségével találtunk rá a Hozsanna közösségre. Itt minden szokatlan volt. Semmilyen káros szenvedéllyel nem lehet élni, nincs se cigaretta, se alkohol, káromkodás és erőszak sem. Itt mindenki kedvesen viszonyul egymáshoz, és ez nekem nagyon furcsa volt. Hiszen addig számomra csak a nyugtalanság volt ismerős, állandóan mentem, kóboroltam, kerestem valamit. Először tehát a nyugalmat kellett megszoknom, megtalálnom magamban. Láttam a többieken, hogy ők is küzdenek, hogy jól vannak, és ők példát mutattak, őket akartam követni. Voltak nehéz pillanatok, olyan helyzet is, amikor el akartam hagyni a közösséget. Nagyon nehéz a program, rengeteg mindenről le kell mondani. A legnehezebb önmagunkat legyőzni és elkezdeni hinni, elsősorban magunkban – mesélte Igor.
Stantić atya kiemelte, természetesen vannak, akik az elmúlt három évben önként távoztak, hiszen bármikor megtehetik.
A közösséggel a honlapon keresztül is meg lehet ismerkedni, a www.hosana.rs címen mindent megtudhatnak arról, ki és milyen feltételekkel kerülhet a közösségbe, mivel foglalkoznak a védencek. Ezen a honlapon szerepel egy dal is, amely arról a pokolról szól, amit ezek a fiúk megjártak, bár a szöveget nem ők írták, a bentlakók éneklik a dalt.
Mivel a közösségbe egyelőre csak fiúkat tudnak fogadni, azokat a lányok, akik hozzájuk fordulnak függőségi problémájukkal, Péterrévére irányítják, mert ott működik egy hasonló közösség lányok számára, vagy Međugorjéra küldik őket.
