Nagy Tünde, szállodai alkalmazott:
– Igazából nem tudok mit mondani, mert nem foglalkozom ilyen dolgokkal, de szerintem nincsenek rossz helyzetben a romák. Azt hallottam, hogy segélyt kapnak, és a gyerekeik iskoláztatását is támogatják. Azt is csak hallomásból tudom, hogy ennek ellenére a gyerekek nem járnak iskolába, hiába kapnak ingyen tankönyveket. Nem is értem, miért nem használják ki a lehetőséget.
Kujundžić Marija, nyugdíjas:
– A romák valóban szörnyű helyzetben vannak, hiszen nem kapnak munkát, s emiatt nagyon nehézkes a megélhetésük is. Munkahelyekre lenne szükség, mert így csak koldulnak, meg egyre gyakoribbak a lopások, amelyekre csak azért kerül sor, mert nekik is meg kell valamiből élniük. Ők is ugyanolyan emberek, mint mi. Csak gondoljon bele, milyen lehet az utcán élni, koldulni vagy a padon aludni.
Branislav Nikolić, zenész:
– A romák valóban megkülönböztetett helyzetben vannak, de ez a sorsuk már évszázadok óta. Egyes családoknak, mint ahogy az enyémnek is, sikerült kitörnie ezek közül a hátrányos körülmények közül. Én is roma vagyok, és a gyermekeim egyetemre járnak. Másoknak viszont ez nem sikerült, vagy nem is akartak más életet élni. Sok esetben maguk a romák hibásak a helyzetükért. Nem akarnak dolgozni, és a viselkedésükkel, a kinézetükkel váltják ki mások ellenszenvét.
Kotroba Júlia, esztrádénekes:
– A munkám összeköt a roma néppel. Meglátásom szerint világéletükben elnyomott helyzetben voltak. De ha nincs munka, megélhetés, akkor mindenki hátrányos helyzetben érzi magát. Végeredményben mindenki kiszolgáltatott. Az állam feladata, hogy munkahelyeket létesítsen. Másrészről pedig a romáknak is el kellene vállalniuk a munkát, mert gyakran nekik is könnyebb ehelyett ócskaságokat árulni a piacon.
