– Mindig is az Ellenállás aktivistája volt és maradt Branči. Igazságtalan körülmények között született: édesanyja elhagyta, édesapját soha nem ismerte meg. Talán ezért viselte olyan nehezen az igazságtalanságot, és küzdött is ellene... Egyetlen hibája volt: nem ismerte a félelmet. Abban a reményben vagy inkább illúzióban élt, hogy megtisztíthatja ezt az országot a bűnözőktől. Branči demokrata volt, szabadkai, vajdasági – emelte ki Robertino Knjur tegnap, amikor a Szabadegyetemen Branimir Nikolić Brančira emlékeztek barátai. Az összegyűlteknek felolvasta Branči búcsúlevelének egy részletét is, amit – mint mondta – nagyon nehezen tudtak megszerezni a rendőrségtől.
„Hogy a forradalom felemészti a saját gyermekeit az az én példámon is látszik. Nem kíméltem magam és nem féltem Slobodan Milošević bűnős hatalma idején, sem pedig a DOS politikai pártjainak hasonlóan bűnős irányítása alatt. Dokumentumokkal támasztottam alá, hogy a politikai pártok egytől egyig maffiaszervezetek, és vezetőik súlyos bűncselekményeket folytatnak. Szörnyű, hogy a Demokrata Párt vált Szerbia fő maffiaszervezetévé. Amikor Boris Tadićot a DP elnökévé választották, abban reménykedtem, hogy megtisztítja a pártot a bűnözőktől, de nagyot csalódtam a Tadić–Dačić házasság után [...] mégis folytattam a küzdelmemet Szerbia legfőbb rákfenéje, a politikai maffia ellen. Biztos vagyok benne, hogy a forradalom az egyetlen kiút, csak így lehet őket megállítani. Biztosak lehettek benne, hogy ez az akcióm minden megemlített személynél rémálmot vált ki. Meglátjátok nagyon gyorsan, hogy nem áldoztam fel magam hiába, ugyanis lehet, hogy ez őrült lépés volt, de hatásos. Nem szeretném, ha eltemetnétek, a testemet hamvasztassátok el, és a hamvaimat a szabadkai téren szórjátok szét.”
A megemlékezés során többen is felszólaltak: voltak akik azt emelték ki, hogy nem támogatták megfelelő mértékben Brančit küzdelme során, hiszen nem akarták elhinni, hogy minden úgy történik majd, ahogyan arra Branči figyelmeztetett. Míg mások emberi tartására és a hajthatatlanságára mutattak rá. Voltak olyanok is, akik kiemelték, bár október 5-e után sokat várt, 6-a soha nem jött el.
A nagybecskereki Ellenállás képviselője is búcsúzott. Hangsúlyozta: ha kell, radikális lépésekre is hajlandóak, hogy Branči utolsó kívánságát teljesítsék. De olyan javaslat is elhangzott a felszólalóktól, hogy az igazságért való küzdelem jeleként emeljenek egy emlékszobrot Brančinak.
A végső búcsú időpontját még nem lehet tudni, ugyanis a vizsgálatot még nem zárták le.
