Folytatódtak a tüntetések Szabadkán

Folytatódtak ma a tüntetések Szabadkán, a tiltakozók az Univerexportnál gyülekeztek, majd pedig a Sárgaház felé vették az irányt, ahol beszédeket tartottak. A gyalogos menethez ezúttal is csatlakoztak traktoros mezőgazdászok és motorosok.

A tüntetőkhöz mások mellett Ivana Bogdanović egészségügyi nővér szólt:

– Amikor megtörtént az újvidéki tragédia, valamit megváltozott bennem, hiszen ez bármelyikünkkel előfordulhatott volna. Akkor megértettem, hogy mindannyian valamilyen tetőszerkezet alatt állunk, és csak idő kérdése, hogy melyikünkre omlik rá következőleg. Azért vagyok itt, mert nem szeretném, hogy a gyerekeink ilyen rendezetlen rendszerben és félelemben éljenek, mert már sehol sem biztonságos. Sem az iskolákban, sem az iskola felé vezető úton, sem a tömegközlekedésben. Arra is gondoltam, hogy a legjobb lenne elhagyni ezt az országot, a szeretett otthonomat, ahol születtem és felnőttem. Mindez egy kifordított rendszer miatt, amit mindannyian hallgatással tápláltunk. Fel kell tennünk a kérdést, hogy kik vagyunk. Én arra jutottam, hogy nem akarok hallgatni, tűrni és félni. Mi itt azt szeretnénk, hogy az elhelyezkedés ne párttagságtól függjön – legyen szó bármilyen pártról –, és kiváltképp ne ez legyen az egyetlen feltétel. Tudom, hogy sok más kollégám is osztozik a véleményünkkel, de félnek. Azt üzenem nekik, hogy nincs helye a félelemnek – hallottuk Ivana Bogdanovićtól.

Az egybegyűltekhez Béres Márta színművésznő is beszédet intézett:

– Mindenkihez szólok, azokhoz is, akik elhatárolják magukat az eseményektől. Egyesek talán kényelemből teszik, talán érdekből, vagy azért, mert nem értik a megmozdulások lényegét, de biztos vagyok benne, hogy legfőképp félelemből. Akármi is az ok, ez a város mindannyiunké. Ha valaki felteszi a kérdést, hogy miért gyülekezünk, azt mondom az igazságosság és a méltóságteljes élet iránti vágy miatt. Nem valami ellen vagyunk itt, hanem valamiért. Annak reményében, hogy a gyerekeink azt válasszák, hogy ebben az országban fognak élni és tanuli, de nem azért, mert nincs más választásuk, hanem azért, mert itt egyetemistának lenni büszkeség és privilégium. Nem kérdés az, hogy a változások megtörténnek-e, hanem az, hogy mikor – mondta Béres Márta.

Kis Klára pedagógus magyar nyelven is fordult a tüntetőkhöz:

– A médiasötétség országában élünk, ahol a tárgyilagos informálást szankcionálják, sőt büntetik. Olyan országban élünk, amely szisztematikusan teszi tönkre az egészségügyet, a mezőgazdaságot, a gazdaságot, ahol a falvak eltűnnek és ahol mindent eladtak. A hatalom már nem szolgálja a népet, a nép szolgálja a hatalmat. Külön szólnék a vajdasági magyarokhoz annak reményében, hogy leveszik a tarka és virágos szemüvegüket, amin keresztül a világot nézik. A magyar nép a bátorságával, a harciasságával és éles elméjével tudott bevonulni a világtörténelembe. A magyar ember soha nem volt alku tárgya, a gyengeség helyett erős volt, a félelem helyett bátor, nem hallgatott, hanem harcolt. Ennek tudatában vagy talpra állunk, vagy elbújunk vagy elmenekülünk, mint megannyi magyar, aki már határon túl van – fejtette ki a pedagógus.

A tüntetés 16 perces csenddel végződött, azok emlékére, akik életüket vesztették az újvidéki tragédiában.