A Szabadkai Egyházmegye Caritasának munkásságát nem kell bemutatni lapunk olvasóinak, mégis minden bizonnyal akad olyan, aki nem ismeri a szervezet tevékenységének minden elemét. Segítőkész szabadkaiakat bemutató sorozatunkban ezúttal Ric Gábor, a Caritas igazgatója mutatja be a szervezet tevékenységét.
– A Caritas a katolikus egyház válasza volt a kilencvenes évek háborúi okozta krízishelyzetre. A szervezet akkor még nemformális szervezetként tevékenykedett, az országos Caritas fogadta a külföldi segélyszállítmányokat, és a plébániai Caritasok munkatársai juttatták el azokat a rászorulókhoz. A Szabadkai Egyházmegye Caritasát 2002-ben jegyezték be mint civil szervezetet, és attól kezdve bejegyzett munkatársai is vannak. A szervezet a megalakulása óta folyamatosan fejlődik, a terepet járva felmérjük a szükségleteket, és megpróbálunk reagálni rájuk. A Caritast úgy élem meg, mint egy alacsony belépési küszöbbel rendelkező intézményt, aki bejön hozzánk, annak nem kell százféle űrlapot kitöltenie, hanem megelégszünk azzal, ha őszintén elmondja a problémáját. Dobai István atya, aki sokáig volt igazgatónk, azt fogalmazta meg, hogy ha van lehetőségünk, akkor van kötelezettségünk is – fogalmazott Ric Gábor.
A szabadkai Caritas tevékenysége jelenleg öt területre koncentrálódik, és mindegyikben nagy feladat hárul az önkéntesekre, valamint az adományozókra.
– A Caritas öt területen aktív. Első helyen említhetem az idősek felé irányuló tevékenységünket. Ennek alapja a házi ápolás, aminek során olyan elsősorban idős személyeket látogatunk meg, akik nehéz anyagi körülmények között élnek, betegek, valamint egyedül és családi segítség nélkül vannak. Emellett ide sorolható az idősek szállításában végzett tevékenységünk, valamint a különböző egészségügyi felszerelések, betegágy, kerekes szék, járókák, mankók és egyebek kiadása a rászorulóknak. A második helyen említhetjük a fiatalok irányába végzett tevékenységünket. Ezen a téren sok mindent csináltunk már, iskolákba mentünk, ahol a különböző függőségekről tartottunk előadást, az egyik külmunkatársunkkal az osztálytanítók számára képzést szerveztünk, de számítógépes tanfolyamot is tartottunk már. Szerződésünk van a Szociális Védelmi Központtal, és amennyiben az adott fiatal valamilyen kisebb kihágást követ el, akkor hozzánk jön és nálunk dolgozza le azokat a munkaórákat, amiket nevelési céllal szabtak ki rá. Eddig 175 fiatallal dolgoztunk együtt, és nagyon jó tapasztalataink vannak velük, volt olyan is, aki önkéntesként hosszabb ideig visszajárt hozzánk. Ezenkívül együttműködési szerződésünk van az Egészségügyi Középiskolával, aminek értelmében az ő diákjaik rendszeresen önkénteskednek a szervezetünkben. A tevékenységünk harmadik területét a gyűjtések jelentik. Az adás kultúrája egy csodálatos dolog. Élelmiszert, ruhaneműt, lábbelit, bútort, tűzifát, pénzt gyűjtünk. A polgártársaink előszeretettel adnak ruhát, de sok bútort is kapunk. Utóbbiak szállítása sokszor nehézkes, ezért sokszor igénybe vesszük a fiatal önkéntesek segítségét. Persze ezt nem könnyű megszervezni. Az önkéntes akkor tud segíteni, ha van szabadideje és kedve is. Egy önkéntest nem lehet kötelezni valamire. A negyedik dimenziót a plébániai Caritasok működtetése jelenti. Az, hogy eljárunk szentmisére, és hozzájárulunk a szentségekhez, az erővel és tudással lát el bennünket ahhoz, hogy segítsünk másoknak. Az ötödik tevékenységi területünket a szociális vállalkozások képezik. Ezekből egyelőre egy működik, egy kerékpárszerviz a Majsai úton, de hamarosan megnyit a második is, a központban, az egykori Zvezda mozi helyén egy pékséget hozunk létre. Szabadkán sok munkalehetőség van, de azok, akik nem tudnak elhelyezkedni a primáris munkaerőpiacon, akik nem estek át a munkahelyi szocializáción, rokkantak, nincs szakmájuk, nehéz helyzetben vannak. A mi célunk ezekkel a vállalkozásokkal az, hogy aki ma még szociális segélyből él, azt alkalmazzunk, és keresse meg a fizetését – mondta beszélgetőpartnerünk.
Ric Gábor szavai szerint a városban viszonylag nagy számú segítővel tudnak együtt dolgozni, de a kisebb településeken az emberek jobban oda tudnak figyelni egymásra, és korábban tudják felismerni, hogy valaki segítségre szorul.
– Ha a közösség megérti, hogy a hitünk három pilléren nyugszik, a szentségeken, a tanításon és a szeretet cselekedeteken, akkor ott lesz egy plébániai Caritas, és minden nehézségre találnak megoldást. Nagyobb közösségben könnyebb Caritast működtetni, mert több önkéntessel és több adományozóval tudunk dolgozni, másrészt viszont egy kistelepülésen, ahol mindenki ismeri a környezetét, gyorsabban tudnak reagálni a felmerülő problémákra. Az önkénteskedés megszervezése nehéz feladat, a fiatalok elsősorban olyan munkára foghatóak be, amit egyszer kell elvégezni, és miután az megcsináljuk, mindenki megy a maga dolgára. Viszont sok olyan munka van, ami rendszerességet igényel, ezt pedig elsősorban a fiatal nyugdíjasok tudják ellátni – nyilatkozta Ric Gábor.