Tovább gurul a Magyar Szó Taxi. Napilapunk videós beszélgető műsorának harmadik évadában is igyekszünk bemutatni a már ismert arcokat, azonban olyan személyek is az anyósülésre ülnek, akik különféle intézmények, egyesületek, illetve szervezetek dolgozói, és ha nincsenek is mindennap a reflektorfényben, de a háttérben jelentős munkát hajtanak végre. Adásunk minden pénteken 18 órakor jelentkezik a Facebook-oldalunkon, a YouTube-csatornánkon és a Magyar Szó online felületén is, az írott változatot pedig minden alkalommal hétvégi lapszámunkban közöljük.
Pap Ágota először a természettudományok felé indult meg. Azt gondolta, ez lesz az ő útja, a középiskolás évek alatt rájött azonban, hogy mégsem ezt szánta neki az élet. Sok minden volt a talonban, végül a pszichológia került ki nyertesként. Döntése nem is tetszett a környezetének, de, ahogyan ő fogalmazott, lehet, hogy pont ez az ellenállás motiválta őt a legjobban. Ma már több helyen is praktizál, egyebek mellett a szabadkai Vackor Magyar Iskoláskor Előtti Nevelő és Gyakorlóintézményben is.
Milyen kihívásokkal küzdenek manapság az óvodások? Miben tudja őket segíteni?
– Az alkalmazkodás a beilleszkedés és a szocializáció első pontja, főleg azoknak, akik korábban nem jártak más intézménybe, akik pedig igen, nekik az új közeg jelenthet kihívást. Ez az első talán, ami a leginkább igényli a segítséget. A bölcsiseknél örök kérdés a szobatisztaság, illetve az alvás kérdésköre. Egy kiscsoportosnál vagy egy középső csoportosnál már megjelenik az interaktív játék, elkezdődnek a nézeteltérések is a gyerekek között, meg kell tanulniuk, hogyan álljanak ki a saját akaratukért. Egy iskoláskor előtti gyereknél az iskolára való készülés, a különböző kompetenciáknak a megléte az, ami szempont, és valahol a szülők is leginkább ebben kérik a támogatásunkat és a segítségünket. Fontos, hogy amikor egy gyerekről van szó, akkor egyrészt a szülővel dolgozunk, másrészt az óvodapedagógusokkal, és ez így együtt valahol a partnerségnek a legjobb, mondjuk úgy, megalapozása szülő és intézmény között.
Miben más egy óvodással dolgozni, mint a többi korosztállyal?
– Ők még igazán gyerekek. A karrieremet is egy óvodában kezdtem. Nekem ők voltak az első tapasztalásaim, és utána kerültem más-más korosztályokhoz, kisiskolásokhoz, középiskolásokhoz és egyetemistákhoz. Az ovisoknál nyilván ezek a fejlődési pontok nagyon meghatározóak, tehát ezekre figyelünk, ezeket támogatjuk. Ezenkívül hatalmas még annak a lehetősége, hogy jó irányba tereljük, és segítsük őket. Egy óvodában dolgozni azért is könnyebb, ha mondhatom ezt, mert itt még sokkal inkább a gyerekeken van a hangsúly, és nem csak a bürokratikus részeken, azon, hogy mindent a protokoll szerint valósítottam-e meg. Itt tudok a gyerekre figyelni, be tudok menni a csoportokba, látom, hogyan működik abban a közösségben. Van szülőktől kapott információm, valamint csoportos és az egyéni helyzetben való megélésem, ami azért nagyon sok információt rejt.
Manapság melyek azok a problémák, amelyekkel a legtöbbször felkeresik a pszichológust a felnőttek?
– A felnőttek, ha 18 évtől számítjuk, még valahol gyerekek. Nyilván egész más egy 18 évesnek a kérdésköre, meg más egy 50 pluszos, 60 pluszos személyé. 18 éves kor környékén történik a kapunyitás, elindulnak a nagyvilágba, az életbe. Ezzel egyre inkább küzdenek a fiatalok, egyre nehezebb elválni a szülőktől és önálló döntéseket hozni, majd azoknak a következményeit viselni. A párkapcsolat vagy a kapcsolódás nehézsége is igen sokszor felmerülő probléma náluk. Emiatt nagyon gyakran jelen van a veszteségekkel járó gyászfolyamat vagy az elengedésnek a kérdése. Nem hagyhatjuk ki a legáltalánosabban megjelenő gondokat sem, mint a depresszió vagy a szorongás, ami már sajnos észlelhető a kisiskolásoknál is, és ez akár egy életen át mindent be tud hálózni, és nagyon meg tud mérgezni, ha nem szűnik, és nem kezelik.
A hétköznapokban valahol még mindig tabunak számít segítséget kérni egy pszichológustól, ha bármilyen probléma van. Ön hogyan vélekedik erről?
– Itt megint a korcsoportokhoz térnék vissza, mert azt gondolom, hogy egyeseknek ma már könnyebb segítséget kérni. Az Y (1980 és 1994 között születettek) és a Z (1995 és 2009 között születettek) generációk már sokkal jobban igénylik azt, hogy őket akár egy szakmai segítség is támogassa, pont azért, mert a szülőkkel való kapcsolódás is nehézkesebb, másabb. Egy baby boomer (1946 és 1964 között születettek) vagy egy X (1965 és 1979 között születettek) generációsnak azért nagyobb kihívás elfogadni azt, hogy találkozik kudarccal, vagy olyan helyzetben van, amit nem tud egyedül megoldani, és ebben az esetben nem a saját szeretteihez vagy segítőihez fordul, hanem egy olyan emberhez, aki független és esetleg idegen, ebben van egy kettős érzés. Nagyon jó az, ha egy idegennek mondja el, mert független és nem elfogult, de néha nagyon nehéz megnyílni neki, hiszen bármit gondolhat róla. Az előítéletek még mindig jelen vannak, de úgy gondolom, hogy van változás, és abba az irányba haladunk, hogy egyre többen igénylik a pszichológus segítségét.
Véleménye szerint melyek a legnagyobb tévhitek, amelyek a pszichológusi terápiához kapcsolódnak?
– Ilyen visszajelzéseket olykor-olykor kapunk, de keveset. A klasszikus az a kanapé és a freudi elmélet, hogy akkor lefekszem, és ott majd kivetkőzök önmagamból, vagy olyasmiket is elmondok, amiket nem szeretnék. Ez általában a hipnoterápiához kötött. A kontrollgyakorló embereknél különösen nehéz probléma, hogy mi van, ha olyanokat húzunk ki belőlük, amiket ők nem szeretnének elmondani. Mi van, ha túlságosan feloldódnak ezek a határok? Nyilván szembesülhetnek olyasmivel, amire nem állnak készen, de ez inkább a félelem éltetése, és nem annyira a szakembernek szól. Azért azt nagyon fontos elmondani, és ezt el is szoktam mondani általában az első konzultáció alkalmával, hogy ha valaki már ott tart, hogy belekerül egy ilyen folyamatba, és szeretne ezzel valamit kezdeni, akkor ne a folyamatot engedje el, ha a kapcsolódás a terapeutával nem működik, hanem a terapeutát. Tehát mindig lehet egy másik embert keresni, és inkább ez legyen a cél. Én gyakran ajánlok egy kollégát, ha úgy érzem, hogy én sem vagyok kompetens, vagy látom a kliens részéről, hogy nincs elfogadás, hiszen az nagyon meg tudja mérgezni a terápiás kapcsolatot vagy a konzultáció kapcsolatát. Az is egy nagyon fontos terápiás visszajelzés, hogy valaki miért van állandóan ellenállásban, vagy például miért késik folyamatosan a terápiás ülésekről.
Magyar Szó Taxi: Mi hozzuk a híreket!
Nyitókép: Kállai Göblös Nikoletta és Pap Ágota
