Immáron a negyedik évadában robog a Magyar Szó Taxi, napilapunk videós műsora. Akik követik, azok már jól tudják a koncepciót, akik nem, azoknak pedig gyorsan bemutatnám: minden héten beül mellém valaki a Taxi anyósülésére, akivel autókázás közben különféle témákról beszélgetünk. A műsorban felbukkannak a már korábbról ismert arcok, de igyekszünk olyan személyeket is bemutatni, akik eddig meghúzódtak a háttérben, munkájukkal azonban nagyban hozzájárulnak egy-egy intézmény működéséhez vagy egy adott közösség életéhez. Az elkészült műsorunkat a Facebook-oldalunkon, a YouTube-csatornánkon és az online felületünkön tekinthetik meg, az interjú szerkesztett formáját pedig hétvégi lapszámunkban olvashatják.
Bacsik Lőrinc Natália szenvedéllyel ápolja Magyarcsernyén a magyar hagyományokat, és elkötelezetten munkálkodik azért, hogy diákjai is ezt tegyék. Már fiatalon aktív szerepet vállalt a közösségi eseményekben és a népi hagyományok őrzésében. Felnőttként Magyarcsernyén telepedett le, ahol az oktatási és kulturális élet meghatározó alakja lett. Pedagógusi munkája során a Csernyei Újság aktív szerkesztője, folyamatosan tájékoztatja a közösséget a faluban zajló eseményekről, megőrizve az összetartozás és a folytonosság érzését.
Hogyan emlékszik vissza a gyermekkorára?
– Kisoroszon nőttem fel, egy vegyes nemzetiségű faluban. Az iskolában magyarul tanultunk, így nem éreztük hiányát a nyelvnek. A középiskolát is az anyanyelvemen szerettem volna elvégezni, ezért beiratkoztam a Nagybecskereki Gimnáziumba. Nagyon jó tanáraim voltak, akik megszerettették velem az olvasást, több versenyen is részt vettem. Mindig is az oktatásban képzeltem el magam. Függetlenül attól, hogy a hétköznapokat távolt töltöttem a szülőfalumtól, hétvégén mindig itthon voltam. Valami mindig visszahúzott. Állandó résztvevője és szervezője voltam különféle műsoroknak, néptáncoltam, az amatőr színjátszó társulatnak is a tagja voltam. Egyetemista voltam már, amikor megalakult a faluban a Torontál Központ, aminek a fő célja a régi hagyományok ápolása, fenntartása, továbbadása. Abban az időben kezdődött a népművészeti tábor, amelyben először kisegítőként vettem részt, később pedig a fő szervezője lettem. Az egyetem után Magyarcsernyére kerültem az iskolába, itt ismerkedtem meg a férjemmel. Ő tóbai származású, és úgy döntöttünk, hogy Magyarcsernyén telepszünk le.
Mi az első dolog, ami eszébe jut Magyarcsernyéről?
– Bár továbbra is szeretem Kisoroszt, és mindig visszajárok segíteni, rendezvényeket szervezni, úgy gondolom, hogy Magyarcsernyén több a lehetőség. Nagyon sok civil szervezet működik itt, mindegyik valami pluszt ad a falunak. Bármennyire kicsi is a település, nagyon sok rendezvénye van.
Mit jelent Ön számára a magyarság megőrzése a szórványban?
– Mindig arra tanítom a diákjaimat, hogy szeressék az anyanyelvüket, és ameddig csak lehet, vigyázzanak rá, ápolják. Ezért is fontos számomra, hogy bármennyire is kevesen vannak, amilyen versenyre csak tudom, elvigyem őket. Fontos, hogy a tanulóim érezzék azt, milyen jó magyarnak lenni, emellett arra is tanítom őket, hogy a múltunkat, a hagyományainkat tisztelni kell, ápolni és megőrizni. Az iskolában betlehemezést is tartok, amit az iskolában a karácsonyi műsoron és az éjféli misén adunk elő, de most már, ha a családok igénylik, akkor elmegyünk házhoz is, és előadjuk. A gyermekek nagyon élvezik, hogy sötétben megyünk házról házra. Fontos számomra, hogy a húsvéti locsolkodás hagyományát is megőrizzük. Úgy veszem észre, hogy a tanítványaimnak is, hiszen nagyon szépen ápolják ezt a szokást. Engem is meglocsolnak, de nem csak azok a tanulók, akiket jelenleg is tanítok, hanem azok is, akik már középiskolások. De bármilyen régi szokásról van szó, arra biztatom a diákjaimat, hogy vállalják fel, tartsák.
Milyen hagyományokat ápolnak a faluban, ami talán nem jellemző más településekre?
– Magyarcsernyén nagyon régi hagyomány a májusfaállítás, ez például Kisoroszon nem volt, én is itt találkoztam vele először. Régen csak azok a házak előtt állítottak májusfát, ahol 18 éves gyermek élt. Néhány éve azonban összefogott több kisgyermekes család is, és aki igényli, annak biztosítunk színes krepp szalagot, és felteheti otthon a saját májusfájára, így már nemcsak a 18 éven felüliek vesznek ebben részt, hanem mindenki.
Mire a legbüszkébb, ha a magyarcsernyei közösségre gondolunk?
– Nagyon büszke vagyok a tanítványaimra, hiszen kevesen vannak, de sokfélék. Ezért arra törekszem, hogy ne csak magyar anyanyelvi versenyre vigyem őket, hanem mindenfelé eljussunk, ahova csak tudunk. Fontos, hogy megismerkedjenek másokkal is, és hogy megtapasztalják azokat a különbségeket, milyen a tömbben tanulni. Büszke vagyok arra is, hogy az Ady Endre Művelődési Egyesület elnökségi tagja vagyok. Tavaly a Vajdasági Magyar Művelődési Szövetség Plakett díjban részesített bennünket, emellett kiérdemeltük már a Kallós Zoltán Külhoni Magyarságért Díjat is. Mindezek azt bizonyítják, hogy tevékenyek vagyunk. Próbálunk minél több előadást szervezni, hiszen vannak olyan helyiek, akik nem jutnak el városba előadást nézni, ezért örülnek annak, hogy a faluban működik színtársulat. Büszke vagyok arra is, hogy bár kis település a miénk, a gyermekeknek sok lehetőségük van. Itt van a Roham labdarúgóklub, ahova már akár a legkisebbek is járhatnak edzésre, de a Vajdasági Birkózó Akadémia kihelyezett tagozata is működik a faluban, esetleg asztaliteniszben is kipróbálhatják magukat. Természetesen itt van a hagyományosabb vonal is, hiszen a művelődési egyesület berkeiben citeracsoport és asszonykórus is működik, és a jövőben a fiatalabb generáció tagjaival szeretnék bővíteni az énekkart. Az együttműködés is nagyon jó a civil szervezetek között, ez is büszkeséggel tölt el.
Mit jelent a helyiek számára a Csernyei Újság?
– Nagyon sokat, hiszen mindenről hírt adunk, ami történik a faluban. Sokan olyanok is megvásárolják a lapot, akik már nem élnek a faluban, majd üzenetben közlik velünk, hogy mennyire örülnek annak, hogy még mindig megtartunk nagyon sok ünnepet. Személy szerint fontosnak tartom tájékoztatni a külvilágot arról, hogy igenis van jövője Magyarcsernyének vagy bármely más kistelepülésnek a szórványban.
Magyar Szó Taxi: Mi hozzuk a híreket!
Nyitókép: Kállai Göblös Nikoletta és Bacsik Lőrinc Natália
