Miért vonzza évről évre egyre jobban a borkedvelők és érdeklődők figyelmét? Hogyan egyesíti a rendezvény a borászatot, a kultúrát és a közösséget?
A temerini sportcsarnokhoz érkezve igazi kihívás volt parkolóhelyet találni, ami már az elején jelezte, hogy hatalmas az érdeklődés az esemény iránt. A bejárat felé igyekezve néhány ismerőssel futottam össze, akik lelkesen mesélték, hogy már a délelőtti órákban is meglepően nagy volt a tömeg. Néhány lépcső után beléptem a sportcsarnokba, ahol az emberek szinte hömpölyögtek – olyan érzés volt, mintha egy hangyabolyba csöppentem volna.
A Recefice néptánccsoport (Fotó: Ótos András)
Azonnal elkapott a fesztivál pezsgése: a boroktól roskadozó asztalok, a kíváncsi beszélgetések és a poharak koccanásának hangja. A bejáratnál lehetőség nyílt kóstolójegyek vásárlására, és máris kezdődhetett a kalandozás a borok világában. Minden palack egy-egy történetet rejtett a régió gazdag szőlészeti hagyományaiból.
Az abszolút győztes a 2024 Kunvin Borászat Jánoshalma HU (Fotó: Ótos András)
A borfesztivál története
A Vince-napi borfesztivál ma már Temerin egyik legfontosabb kulturális eseményévé nőtte ki magát. A rendezvény Szent Vince napjához kötődik, aki a szőlőtermesztők védőszentje, és ilyenkor hagyományosan a borkészítés mesterségét ünneplik. Az első fesztivált még a 20. század végén rendezték meg, az volt a cél, hogy mások is megismerjék a helyi borászokat és a borokat. Az évek során a rendezvény azonban egyre többet jelentett: a borok mellett a közösség, a hagyományok és az életöröm ünnepe lett, és ma már nemzetközi szinten is elismert.
Szilák Sarolta 11 éve borászkodik (Fotó: Ótos András)
A borok sokszínűsége
Ahogy körbenéztem a standokon, egy aranyos arcú nénit szólítottam meg:
„Jó napot, hölgyem, ön borász?” – kérdeztem.
„Jó napot, fiatalember! Nem vagyok borász” – válaszolta mosolyogva.
„Útba tudna igazítani? Tudja, hány ország képviselteti magát az eseményen?” – érdeklődtem.
„Persze, keresünk neked egy borászt. Vannak itt Magyarországról, Szlovákiából és Romániából is.”
A néni kedvesen útbaigazított, és bemutatott Szilák Saroltának, aki elmondta, hogy 11 éve foglalkozik borászattal, és örömmel ismertette a helyi borászatok jellegzetességeit. Közben apukájával, Tóth Dénessel is beszélgettem, aki több mint 30 éve foglalkozik borászattal. Elmondták, hogy az eseményen leginkább az aranyérmes borok fogynak, és azt is megtudtam, hogy a hölgyek inkább a gyümölcsborokat, a férfiak pedig a fehérborokat részesítik előnyben. A kezdők inkább az édes borokat választják, míg a tapasztalt borrajongók a száraz borokat keresik.
Tóth Dénes több mint 30 éve műveli a szakmát (Fotó: Ótos András)
Zene, tánc és közösségi élmény
A fesztivál színpadi programja sem maradhatott el. A Berbence zenekar biztosította a zenei aláfestést, miközben a Recefice néptánccsoport dél-alföldi táncokkal színesítette az eseményt. A közönség óriási tapssal jutalmazta a fiatal táncosok produkcióját, ami még inkább fokozta az esemény hangulatát.
A nyertesekre váró serlegek (Fotó: Ótos András)
A díjátadó és a borok megmérettetése
Az esemény fénypontja a díjátadó volt. A szervezők elmondták, hogy 594 minta érkezett, köztük 254 fehérbor, 199 vörös-, 81 rozé, 18 siller bor, 20 csemege- és 28 gyümölcsbor. Az eredményhirdetés után 37 nagy aranyérem, 173 aranyérem, 200 ezüstérem és 138 bronzérem talált gazdára, s ez igazán elismerést hozott a borászatok számára.
Borkóstoló (Fotó: Ótos András)
Egy esemény, amely összeköt és ünnepel
A temerini Vince-napi borfesztivál nem csupán a borok ünnepe, hanem a közösség és a hagyományok ünneplése is. Ahogy egy helyi borász mondta: „A bor nemcsak egy ital, hanem a szívünk és lelkünk munkája.” Ez a fesztivál valóban több, mint pusztán egy rendezvény – egy közösség találkozója, amely évről évre tovább erősíti a helyi kultúrát és a közösségi kapcsolatokat.
Nyitókép: A Berbence zenekar fellépése (Fotó: Ótos András)
