A 2018-as év még csak karnyújtásnyira áll mögöttünk, így könnyedén visszatekinthetünk rá.
Az év végi ünnepekre általában mindannyian nagy lelkesedéssel készülünk. A karácsony hangulata mindenkit megérint, és még az ünnep elmúltával sem illan el, hiszen vízkeresztig állnak otthonainkban a feldíszített fenyők. Karácsony közeledtével díszbe öltözött Topolya is, bekukkanthattunk a karácsonyi vásárba, a jótékony tevékenységekből sem volt hiány: a Vox Humana Emberbaráti Szolgálat, valamint a Nagyapáti Kukac Péter Magyar Hagyományőrző és Néprajzkutató Társulat ételt osztott, és a Sinovi Severa Motoros Klub is hangulatos programot szervezett a városközpontban. A szilveszter, az óév búcsúztatása már koránt sem ennyire meghitt ünnep. A felfokozott hangulat, a széles jókedv, az alkoholos italok, és természetesen a nagy lármával járó petárdázás és tűzijáték jellemzi inkább.
Ami számomra meglepő volt a 2018-as év végén, az, hogy míg az előző években gyakorlatilag karácsonytól vízkeresztig durrogtak a petárdák, az elmúlt év végén egy-két késő éjszakai petárdarobbanást leszámítva csak szilveszter éjszakáján hangzottak fel a kisebb-nagyobb robbanások, melyek még így is megkeserítették a kutyatulajdonosok életét.
A nagy átlagtól eltekintve mégsem volt mindenkinek egyértelműen nyugalmas az ünnep, nem csak a békesség, a szeretet és a jókedv jellemezte. Más jellegű emlékeket is hagyott, amelyekre nem biztos, hogy szívesen emlékeznek a kárvallottak.
Karácsony és szilveszter napja között több alkalommal értesülhettünk a közösségi oldalon arról, hogy városunkban egyes emberek a bennük túltengő energiát ablaküvegeken próbálják levezetni. Hajlamosak vagyunk ilyenkor a fiatalság számlájára írni ezt a cseppet sem kulturált megnyilvánulást, ami meglehetősen elcsépelt dolog. Persze egyáltalán nem zárhatjuk ki, hogy a téli szünidőt okosabb dologgal kitölteni nem tudó gyerekek, fiatalok szórakozásból, fogadásból, vagy csak teljesen véletlenül követték el ezeket a dolgokat, de addig, amíg nem érjük tetten az elkövetőt, semmi biztosat nem állíthatunk. Sajnos nem minden esetben látjuk be, hogy egyes felnőttek, bár már több tíz évet megéltek, még mindig rosszabbak, mint azok a bizonyos „mai fiatalok”.
Fordulhatunk a rendőrséghez, ez állampolgári jogunkban áll, viszont kétséges, hogy ablakunk alatt minden éjjel ott fog állni majd egy egyenruhás, és arra se igen számítsunk, hogy – mint a krimikben szokás – a tettes visszatér a helyszínre. Mivel sem a rendőr, sem mi magunk nem virraszthatunk ablakaink védelmében, így a hivatalos szervek ajánlásával más módszerhez kell folyamodnunk. A riasztórendszer és a kamera ugyan nem akadályozza meg az illetéktelen törés-zúzást, de alaposan ráijeszthet a rongálóra, a kamera segítségével pedig talán beazonosítható az elkövető. És lássuk be, ha valaki egy kicsit is gondolkodik, nem éppen az „Objekat je pod video nadzorom” feliratú helyiség épületét fogja célkeresztbe venni, bármi is a terve.
Az üvegezőknek akadt munkájuk, a károsultaknak pedig ezzel együtt további kiadásaik, amiket elkövető hiányában senki sem fog megtéríteni. Az új évben pedig talán mindenki megtalálja azt a tevékenységet, amivel felesleges energiáit le tudja majd vezetni.
