A topolyai Mara Amatőr Színház immár másfél évtizede aktív szerepet vállal a város kulturális életében. Megközelítőleg évente mutatnak be egy-egy új darabot, amellyel azonkívül, hogy Topolyán többször eljátszák, vidéken is vendégszerepelnek.
Gésák és a néni. Részlet az új darabból (Benedek Miklós felvétele)
A társulat jelenleg a következő darabja bemutatóján dolgozik, amely ősbemutató lesz, hisz a fiatal Kucsov Borisz A bánsági szamuráj című ironikus hangvételű fikciós tragikomédiáját még nem játszották a színházak. Erről, és a társulat működéséről beszéltünk Sörfőző Károllyal, annak vezetőjével.
Február elején írta alá az önkormányzat a civil szervezetek képviselőivel a támogatási szerződést. Mit jelent ez a Marára nézve?
– A társulat ebben az évben 45 ezer dináros támogatást kapott az önkormányzattól, ami esetünkben annak ellenére, hogy a teljes kiosztott összeg növekedett az előzőekhez képest, kevesebb, mint amennyit tavaly kaptunk. Tudni kell, hogy a társulat egész évben dolgozik, nem kampányszerűen, és egy-egy új darab elkészítése több, mint százezer dinárba kerül, amiben benne van a rendező honoráriuma, útiköltsége, a jelmezek és a díszlet is. Tavaly nagy sikerrel szerepeltünk a Vajdasági Magyar Amatőr Színjátszók Találkozóján, és a díjnyertes darabunkat 18 alkalommal adtuk elő, olyan településekre is eljutva, ahol kevés magyar ember él, illetve ahol ritkán szerveznek színházi előadásokat. Mindezt figyelembe véve azt kell mondanom, hogy az elnyert összeg nem elegendő a működésünkhöz, ehhez kénytelenek vagyunk máshol is pályázni, megragadni elsősorban a magyarországi lehetőségeket. A tájolást is szeretnénk pályázatok segítségével megoldani, hisz ezzel tehermentesíteni tudjuk a vendéglátóinkat. Az önkormányzat új, pályáztatós módszerét sem tartom tökéletesnek.
A most készülő darabban Sörfőző Károly Zatoichi, azaz Zatócsi László szerepét játsza, aki egy bánáti falu látássérült polgármestere. Mint beszélgetőpartnerem elmondta, könnyen tudott azonosulni a szereppel, aki egyébként masszőrként is dolgozik, mivel egy nem megalkuvó, kitartó karakterről van szó. Az amatőr színházak találkozójára április második és harmadik hétvégéjén kerül sor Magyarcsernyén, a társulat a tervek szerint ezt megelőzően mutatja be az új darabot, és a vendégszereplés előtt még egyszer előadja azt Topolyán.
A társulat legújabb előadásának rendezője, csakúgy mint a tavalyi évben Körmöci Petronella a szabadkai Népszínház Magyar Társulatának színésze.
Miért ezt a darabot választottad?
- Borisz darabja már első olvasatra megfogott. Rólunk –nekünk szól , a máról, mégis előremutat , bizonyítja, hogy a történelem ismétli önmagát. A műfaja is megkapó- vígjáték is, groteszk is, már az olvasópróbán fogtuk a hasunkat a nevetéstől, remélem a közönség is ezt teszi majd. Amatőr társulatnál nem elhanyagolható szempont az sem, hogy a jelenetek hogyan oszlanak el, hogyan tudjuk megszervezni a próbákat, mert mindenki dolgozik vagy iskolás.
Meglátásod szerint hol tartanak a próbafolyamatok?
Az ősbemutatót eredetileg január 22-re terveztük. Sajnos engem ért egy szomorú baleset, illetve ezt követte egy műtét, de már ismét próbálunk, illetve a csapat akkor is dolgozott, amikor nem tudtam ott lenni. Most már a célegyenesben vagyunk. A múlt próbán azt vettem észre, hogy egyes jelenetek már bemutatókészek. Elkészült a díszlet, már csak a festés van hátra, a kellékek és a kosztümök többsége is megvan már. Ha minden jól megy akkor márciusban már csak annyi dolgunk lesz, hogy a zenét, a fényt és a videó vetítést beillesszük a darabba.
Milyen a kapcsolatod a topolyai társulattal?
Nagyon megszerettem a Marát. Több mint tíz éve ismerem őket, követem a munkájukat. Nagyon tehetségesnek tartok minden itt játszó színészt. Nem úgy tekintek rájuk, mint amatőrökre, szerintem tudnak annyit mint a „profi” színészek. Próbákon is ezt a hozzáállást követem. Igazán elismerésre méltó, hogy munka vagy iskola mellett a szabadidejüket áldozzák a színházért. Ez a szenvedélyük és ezt nagyra becsülöm. Általuk vagy épp miattuk megszerettem Topolyát is, nyáron gyakran visszajárok a fiammal a tóra fürödni. Kicsit szomorú belegondolni, hogy jövőre már biztosan nem én fogom rendezni a produkciójukat, mert az már túl sok lenne belőlem. Nekik is, nekem is tovább kell lépnünk. Remélem a barátság, az érdeklődés egymás munkája iránt megmarad a jövőben is.
