A topolyai korábban igen jelentős kisebbséget alkotó zsidóságra már tizenhat éve emlékeznek meg a helybeliek.
Ez az idén sem lesz másként, június ötödikén újra egy szervezett program keretén belül emlékeznek meg a deportálásokról. A rendezvény helyszíne, csakúgy mint a korábbi években, az egykori zsidó temetőben lesz, amelynek kitisztítása, elrendezése tizenhat évvel ezelőtt kezdődött meg. Akkor még nem formális csoportosulásként lelkes önkéntesek fogtak neki a munkának, akik néhány évvel később megalapították a Film-Múzeum civil szervezetet, amelynek egyik célkitűzése a városban található emlékhelyek megőrzése az utókor számára. Különböző támogatásokból sikerült több sírhelyet rendbe hozniuk, de arra is volt példa, hogy a Topolyáról elszármazottak újíttattak fel egy-egy sírt. A szervezet egyik oszlopos tagja annak korábbi elnöke, Kocsis Antal, Topolya Pro Urbe-díjasa, aki amellett, hogy kiveszi a részét a különböző munkálatokból, szervezésből, élénken kutatja a helybeli zsidóság múltját, és helytörténészként számos publikációja jelent meg különböző folyóiratokban, évkönyvekben. Az ő nevéhez fűződik a zsidó temetőről szóló kiadvány is, amelyben tételesen fel van sorolva az ott eltemetett személyek döntő többsége, több mint ezer név. Az idei Memento programjába az eddig megszokott programpontok mellé két újdonságot is bevezettek. Hogy miket, arról Kocsis Antal beszélt lapunknak:
– A Mementóba ebben az évben bekapcsoljuk a topolyai Rádióklubot, és mivel minden eseménynek külön nevet adunk, ezt CQ Mementónak kereszteltük el. A rádióamatőr sávokban a klubunk folyamatosan jelen lesz pontosan június harmadikán, pénteken 0 óra 00 perctől június kilencedike, csütörtök 24 óráig. Ebben az akcióban több ember vesz részt, és minden rádióamatőr sávon elérhetőek leszünk a YU 72 JUV hívójelen, ami a rádióklub hivatalos hívójelének a módosított változata, ugyanis eredetileg csak egy hetes van a kódban, viszont most ezt 72-re változtattuk, hisz hetvenkét éve történt a topolyai zsidók deportálása. Reményeink szerint az egész világon felfigyelnek majd erre az eseményre, hisz mindenhol vannak hasonló gondolkodású emberek. Hogy pontosan hány rádiós vesz részt ebben az akcióban, azt nem tudjuk, de a klubnak harminc licenccel rendelkező tagja van. Hogy még érdekesebb legyen a dolog, közvetlenül a Mementón, tehát kint a temetőben is felállítunk egy készüléket, és így a helyszínről is állítanak fel összeköttetéseket. Tudomásom szerint ilyet még sehol nem csináltak, és már Kanadában és az Egyesült Államokban is híre ment a dolognak. – nyilatkozta a helytörténész, majd rátért a másik újításra:
– Tavaly sikerült az Arcus Környezetvédő Egyesülettel megbeszélni, hogy a zsidó temetőbe őshonos fákat ültessenek, amit idén tavasszal el is végeztek, és madárodúkat helyezzenek el. Ennek több pozitív oldala is van; a madarainknak nyugodt helyet biztosítunk, zárt területről lévén szó az odúkat sem tudják ellopni, ugyanakkor a temető élettel telik meg. Ezt a munkát teljes mértékben az Arcusosokra bíztuk.
Kocsistól azt is megtudtuk, hogy a vajdasági vendégeken kívül az idén is érkeznek látogatók Izraelből, Kanadából, az Egyesült Államokból, Magyarországról, akiknek valamely felmenőjük Topolyán élt.
Ami a jövőbeli terveket illeti, Kocsis Antal szeretné megírni a topolyai zsidók lexikonját, amely egy hatalmas munka lesz, és ebből az eddigi tíz év során mintegy ezer oldal készült el. Emellett több kutatási eredmény is megírásra vár, mint például azon személyek bemutatása, akik zsidókat mentettek. Ilyen személy volt például Barsy Viktor és Móric Vince.
