Mojak Aranka kerámiaművész életéről és munkásságáról jelent meg monográfia. A közelmúltban a kishegyesi iskola galériájában megtartott könyvbemutató vendége volt a jeles kerámiaművész, akivel Solymosy Lajos a monográfia egyik szerzője beszélgetett.
Mojak Aranka a kishegyesi könyvbemutatón (Tóthe Péter felvétele)
Ari Mojak címmel, a topolyai Solymosy Könyvesház gondozásában jelent meg egy gazdagon illusztrált, színvonalas monográfia, melynek társszerzője Duránci Béla ismert művészettörténész. A helyi könyvtár által szervezett könyvbemutató nosztalgikus hangulatban zajlott, hiszen annak idején, még pályakezdőként Mojak Aranka Kishegyesen kezdett képzőművészetet oktatni. Az eseményen megjelentek az egykori kollégák és az egykori tanítványok is. Mojak Aranka 1932-ben született Moholgunarason. 1953-ban végezte el az újvidéki iparművészeti középiskola kerámia szakát, majd 1957-ben diplomázott a tanárképző főiskola képzőművészeti szakán. 1956 és 1962 között Kishegyesen tanított, ahol pályakezdőként lelkesen azon dolgozott, hogy a helyi diákok minél több képzőművészeti technikával ismerkedjenek meg. Korban és „termetben” is közel állt az általa oktatott diákokhoz, így történhetett, hogy Molnár Géza iskolaigazgató nem mindig tudta azonnal megkülönböztetni őt a tanítványaitól. A keramikusművész visszaemlékezése szerint Molnár Géza volt, aki azonnali tettekkel is támogatta egy kishegyesi művésztelep létrehozásának ötletét. Mojak Aranka 1958-ban férjével Petarral, valamint más pedagógusokkal és alkotókkal együtt alapította meg a művésztelepet, melynek maga volt az első vezetője is. Az első alkotótáborban – amelyet 1959-ben, az iskola épületében szerveztek meg – részt vett Kosta Đorđević Belgrádból, Kalmár Ferenc Szabadkáról, valamint Mojak Aranka és férje Petar. A másodikon rajtuk kívül ott volt még Mira Jurišić, Matija Vuković és Deák Ferenc is. A résztvevők nem titkolt szándéka volt a képzőművészetet összekötni a kortárs építészettel. A helybeli téglagyárban is alkottak, itt kezdték el kutatni az agyag rejtelmeit. Nagy terveik is voltak: egy külön részleget szerettek volna létrehozni, ahol emléktárgyakat készíthettek volna agyagból. 1973-tól a művésztelep az egyik alapító, Dévics Imre nevét vette fel. Olyan jeles művészek fordultak meg abban az időben Kishegyesen, mint Togyerás József, Ivan Jandrić, Kalmár Magdaléna, Baranyi Markov Zlata, vagy Baranyi Károly keramikusművészek. Mojak Aranka után tanítványa, Nemes Fekete Edit, őt követően Cservenák Erzsébet, majd Csernus László vezették a művésztelepet. 1981-től kezdve az egykori Bácska építőanyaggyár ipari kemencéit is használták a kerámiáik kiégetésére. Amatőr keramikusok is bekapcsolódtak a munkába, sokan próbálkoztak – több-kevesebb sikerrel – „lelket” önteni az agyagba. A művésztelepen készült munkák egy részét máig a kishegyesi iskolában, illetve a könyvtárban őrzik.
Mojak Aranka egyéni stílusú alkotásait számos egyéni és csoportos kiállítás keretében mutatták már be. Köztéri művei máig megtekinthetőek Bácsfeketehegyen, Szeghegyen, Dunacsében, Kátyon és más településeken. A Dévics Imre Kerámiai Alkotóház ma is létezik, Szalma István vezetésével működik Kishegyesen.
