Azt hiszem bátran kijelenthetjük, hogy a fesztiválok idejét éljük. Szinte mindegyik településnek van saját egynapos vagy több napig tartó fesztiválja. Sőt, fesztiválja van minden termesztett növényfajunknak, tenyésztett állatainknak, hagyományos mesterségeinknek, bizonyos munkafolyamatoknak, több tradicionális ételünknek.
Ezen fesztiváloknak megvan az a jellegzetességük, hogy annak ellenére, hogy minden korcsoportot igyekszenek megszólítani, előbb-utóbb kialakul saját törzsközönségük, és csak bizonyos korosztályhoz tartozó és érdeklődési körrel rendelkező személyeket tudnak maguk mellé állítani hosszabb távon. Ilyen volt az összesen négy alkalommal megrendezett Origo Open Fest, amely most augusztusban ünnepelné ötödik születésnapját. Az ilyen kisebbfajta jubileumokra általában igazi meglepetésekkel készülnek a szervezők. Az említett fesztivál esetében ez nincs így, a tavaly augusztus hetedikén lezárult negyedik rendezvényt, mint kiderült, az idén nem követi az ötödik.
Az Origo Open Fest szervezőinek, az Origo Egyesület tagjainak nem titkolt célja volt, hogy a nyári hónapokban egy kis urbánus kultúrát hozzanak városunkba, és ezzel sajátságos színt vegyítsenek a topolyai rendezvények palettájába. Az esemény fókuszában a filmek álltak, magyar filmeket szerb felirattal, míg szerb, illetve egyéb délszláv országból származó alkotásokat magyar felirattal láthatott a közönség. A szabadtéri mozinak hála, egy kicsit jobban megismerhettük egymás filmkultúráját. Valójában azonban egy igazi összművészeti fesztiválról volt szó, helybeli és környékbeli fiatal képzőművészek állítottak ki, képregény-kiállítást szerveztek, irodalmi felolvasásokat, az esték zenei programokkal, koncertekkel zárultak; mindezek mellett extrém sportvetélkedőt is tartottak, és a gyerekeknek szánt programokat is hosszan sorolhatnánk. Minden adott volt ahhoz, hogy egy sikeres fesztivál alakuljon ki városunkban. Nem ez történt...
A tavalyi évben a program egy-egy pontjának látogatottsága igencsak alacsony szinten mozgott, a vetített filmek sem kötötték le az érdeklődők figyelmét, habár első ízben izraeli alkotásokat is láthatott a közönség. A szervezők kevés önkéntest tudtak bevonni a munkába, a tavalyit megelőző években nem alakult ki egy erős csapat, amely több éven keresztül a hátán vinné a dolgokat, és az a néhány, de rendkívül lelkes fiatal nem volt elég a fennmaradáshoz.
Az idei évre már csak a fesztivál emléke maradt. Talán rajtam kívül másoknak is hiányérzete van. Akiknek igen, azok ezt enyhítendő nézzenek meg egy minőségi magyar vagy szerb filmet, és a közeljövőben látogassanak el egy fesztiválra, lehetőleg olyanra, ahol a megszokott dolgok mellett valami újat is lehet látni, újat hallani, ízlelni, szagolni.
