Mintegy ötven vajdasági magyar művész küldte el munkáit a sorrendben 6. biennáléra, amelynek nyitó kiállítására rendhagyó módon most először nem Szabadkán, hanem Topolyán került sor.
Erről Zsáki István festőművész, az Art Gallery igazgatója a következőket nyilatkozta:
– A szabadkai kollégákkal az idei biennálé tervezésekor, sőt már korábban is
felmerült az ötlet, hogy a topolyai galéria méretei talán jobban össze tudják hozni ezeket a munkákat. Láthatjuk, hogy milyen szerteágazó az úgynevezett alkalmazott művészet. A látogató itt talán jobban a munkák között érzi magát, mint egy nagy teremben. Ez is volt a célunk, hogy a munkákat szorosan, szinte egymás mellé helyezzük el, hogy ne vesszenek el a térben. Itt talán jobban is érzik magukat az emberek, mint egy nagy galériában.
Jó látni, hogy milyen sokan foglalkoznak ma iparművészettel. Mi lehet ennek az oka?
– A legtöbb művészeti közép- vagy főiskolás szívesebben fordul az iparművészet irányába, talán annál az egyszerű oknál fogva, mert ott könnyebben talál munkát, és közben ugyanúgy kiéli magát ebben, mint a festészetben, de ha éppen nem, akkor ez mellett még fest. Nagyon sok olyan kolléga van itt, aki ez mellett eljár a táborokba is. Mi, festők úgy ismerjük őket, hogy ha valamit meg kell tervezni, ők a „szakik” rá.
A mai iparművészek szívesen nyúlnak a számítógéphez is, hiszen nagyban megkönnyíti munkájukat. Milyen mértékben van jelen a modern technika ezen a téren?
– Tudom, hogy sokan nyúlnak a számítógéphez, mert ott sokkal egyszerűbben és gyorsabban tudják technikailag megvalósítani elképzeléseiket. Szerintem azért mégis megmarad az egyéni jelleg, hiszen az elképzelésnek, a rajznak itt is eredetinek kell lenni. A számítógép itt csak meggyorsítja a munkát, viszont az alkotó stílusa visszatükröződik az alkotásból.
Az idei kiállítás megnyitására Mentus Hellát, topolyai grafikusművészt kérték fel, aki röviden ecsetelte a kortárs iparművészet jellemző vonásait.
– Első megítélésre az ipar túl hidegnek, mintegy mechanikai szerkezetként viszonyul a művészet szárnyaló voltához, s mégis örök szintézisként fonják át egymást. Mi, iparművészek azt is meghatározhatjuk, hogy a jövő gyermekének az legyen a relatív, hogy a nyúl zöld színű és kockás füle van, mert megterveztük a kockás fülű nyulat. Felelősségteljes feladat ez, hiszen az egész világ, főleg a mai kortárs társadalom egy „ipari tömeg”, bárhová nézek, bármit is teszek tudatosan vagy éppen csak kedvtelésből, szüntelenül annak hatása alatt vagyok/vagyunk – mondta megnyitójában.
Az iparművészeti biennálé kiállított alkotásait november 25-éig láthatja a közönség Topolyán.
