Február 3-ától, nyolc héten keresztül zajlik Topolyán a helyi Arcus Környezetvédő Egyesület és a Művelődési Ház közös szervezésében a tizenkettedik éve rendeződő Múzeumi esték elnevezésű ismeretterjesztő rendezvénysorozat. Az idei sorozatban első előadóként Nagy Tibor történész ismertette kutatási eredményeit Topolya vizei témakörben.
2015-ben is a programsor helyszíne és az előadások kezdési időpontja változatlan: azok a Művelődési Ház kiállítótermében zajlanak majd, keddenként, 18 órai kezdettel, hangsúlyozta a szervezők nevében a sorozat nyitóelőadásának bevezetőjében felszólaló Csípe Tímea, a Művelődési Ház igazgatója, aki emlékeztetett: továbbra is nyitott a pályázatuk, amely a Múzeumi esték elnevezésének módosítására vonatkozik. Utalt arra: fontos számukra a közönség visszajelzése, aszerint igyekeznek alakítani az esték tartalmi jegyeit. Szeptember folyamán, Bolyongó elnevezésű sorozatuk idején kimaradt Nagy Tibor előadása. Akkor ígérték, a Múzeumi esték idején mindezt pótolják. Erre a lépésre február 3-án sor is került, amikor is zsúfolásig megtelt a kulturális intézmény kiállítóterme látogatókkal, akik Nagy Tibor tolmácsolásában Topolya vizeiről, közösségünk vízkultúrájáról szerezhettek ismereteket. A történész előadása tizennyolcadik, tizenkilencedik és huszadik századi képet körvonalazott. Tematikus áttekintése a kb. húsz évvel Topolya betelepítését követő időszaktól indult, azonban jelenlegi helyzetképet is felvázolt, amikor, mint lapunknak nyilatkozva kifejtette: „van egy maximálisan szennyezett Bács-érünk, amikor egyre kevesebb a víztartalékunk”. Nagy Tibor előadását több részből építette fel: elsősorban Topolya város és a Krivaja folyó, vagyis a Bács-ér patak kapcsolatát vázolta fel, amelynek völgyében a település megszületett. Külön kitért viszonyuk vonatkozásában az árvizek, a (vízi)malmok szerepére.
– A település születését, létét és megmaradását ennek a víznek köszönheti. A Telecskai-fennsíkon élünk, mely egy olyan magaslati pont, amely miatt nagyon kevés vizünk van. Két olyan patak van, amelynek a völgyében itt az ember meg tudott telepedni, az egyik a Bács-ér, a másik a Csík-ér – nyilatkozta az előadó, majd XXI. századi lokális helyzetkép felvillantása során az is elhangzott: vizeink szennyezettek, egyre kevesebbel számolhatunk. Nem a víz elvezetésére, hanem annak meg- és tisztán tartására kellene fókuszálni. A víz érték. A tiszta víz, az ivóvíz egyre nagyobb érték lesz az elkövetkezendő évtizedekben, hangsúlyozta Nagy Tibor. Megtudtuk: az 1800-as évek végén, az 1900-as évek elején Topolyán az artézi kutak érája kezdődött, amelyek jelenléte fejlett vízkultúra kialakulásához vezetett. E kutak kihatásáról is szólt a későbbiekben a közfürdők létrehozása vonatkozásában, jelezve: a települést a XX. század elején Bácskában a kis fürdők városaként emlegették. A második világháború elején gőzfürdő is nyílt Topolyán. A város és fürdői kapcsolatának elemzését követően megjegyezte, az iménti fejlődési fokozat egészséges folytatása kívánt lenni a Vénusz és a Topolyai-tó kiépítése, amelyek közül sajnos egyik sem, főleg az előbbi, nem váltotta be a hozzá fűzött reményeket.
