A topolyai Dositej Obradović Gimnázium és Közgazdasági Középiskola első osztályos gimnazistája, Szabó Rebeka az online térben megrendezett Népem költője elnevezésű szavalóversenyen bejutott a köztársasági szintű döntőbe, amelyet a hétvégén tartanak Valjevóban. A versenyre Rebekát a Kodály Zoltán Magyar Művelődési Központ nevezte be, mely szakosztályának, az Aurora Beszédművészeti Műhelynek is tagja a szavaló. Vajdaságot kilenc diák képviseli az online megmérettetésen, köztük a topolyai diáklány egyedüli magyarként jutott be a verseny döntőjébe. Rebekával a versmondásról beszélgettünk.
Mióta foglalkozol szavalással?
– Minden hétéves koromban kezdődött, és azóta nincs megállás. Úgy érzem, a szövegmondás, az előadó-művészet az a művészeti ág, amellyel a legjobban ki tudom fejezni az érzelem- és gondolatvilágomat. Tulajdonképpen kiskorom óta a szüleim arra nevelnek, hogy ápolni kell a hagyományainkat, és foglalkozni kell a művészeti ágakkal. Kapcsolatomat a szövegmondással Szatmári Melitta alapozta meg, és Molnár Krekity Olga mélyítette el bennem.
Hanyadik alkalommal vettél részt a Népem költője szavalóversenyen?
– Már második alkalommal jutottam el a verseny köztársasági szintű döntőjébe – először negyedikesként, most pedig elsős gimnazistaként. Idén József Attila Medvetánc című szövegével neveztem, kiválasztásában Molnár Krekity Olga volt a segítségemre. Azért esett erre a szövegre a választásom, mert kihívás volt számomra a dallamossága, a rímei miatt, valamint klasszikus verset kevesebbet hallani mostanság, a kortárs szövegek nagyobb figyelmet kapnak.
Milyen visszajelzést kaptál a zsűritől?
– Amikor online szavalunk, nem mindig van lehetőség beszélni a zsűrivel, vagy akár értékelést kérni. A Népem költője szavalóversenyen csak pár jó szót kaptam a magyar zsűritagtól, Fazekas Katalintól, megdicsért, hogy ez egy nehéz szöveg, és én nagyon szépen megoldottam, megküzdöttem vele, aminek igazán örültem.
Miben más az online szavalás?
– Abban más, hogy nem kapunk annyi visszajelzést. Amikor mondjuk a szöveget, akkor nincs közönségünk, és nem látni az emberek arcán azt az örömöt vagy szomorúságot, melyet az előadásunknak ki kell váltania. Nekem személy szerint megnyugtató érzés, amikor látom a közönség arcán a pozitív visszajelzést. De ez is egyfajta kihívás, amivel meg kell küzdeni.
Rebeka végül azt is elárulta, hogy tavaly érte az a nagy megtiszteltetés, hogy a Vajdasági Tehetségsegítő Tanács által megítélt kitüntetésében, a Kistehetség díjban részesült – ez mindenképpen ösztönzőleg hat rá céljai megvalósítása szempontjából.
