Mindannyian szeretjük az állatokat, kevesen tudunk ellenállni egy selymes szőrű, kedves kismacskának vagy kiskutyának, gondolkodás nélkül megsimogatjuk őket. Azoknak a kutyáknak azonban, amelyek az újvidéki utcákon élnek és falkákba verődve csatangolnak, nem selymes a szőrük, és kedveseknek még véletlenül sem minősíthetők.
A kóbor kutyák falkába verődve vagy magányosan is veszélyesek, kiszámíthatatlanok lehetnek (Fotó: Ótos András)
A kóbor kutyáknak – akárcsak a hajléktalanok többségének – a pszichéje sérült, reakcióik nem olyanok, mint amilyeneket egy házi ebtől elvárhatunk. Ezért történik meg gyakran, hogy megkergetik a bicikliseket, motorosokat és az autókat. A kutyalélek ismerői azt mondják: a számukra ismeretlen gépektől védik ilyen módon az embereket. A támadások tehát nem ellenünk irányulnak, nehéz azonban ezt megmagyarázni azoknak a bicikliző kisgyerekeknek, akiket megugatnak vagy rosszabb esetben megmarnak.
Valószínűleg a Telepen élő K. Róbert kisfia is másképpen tekint a kutyusokra azóta, amióta az újtelepi egészségház előtt egy falka megtámadta és egy kutya megmarta a lábát. Édesapja motorbiciklin vitte az ötödikes Robikát, amikor az állatok – egy nagyobb és két közepes méretű – körbevették őket, az apa megpróbálta elzavarni az ebeket, közibük rúgott, az egyiküknek azonban sikerült belemarni a gyerekbe. Szerencsére hosszú nadrág volt rajta, a sebet nem kellett varrni vagy kapcsozni, de kivérzett, bokája nagyon csúnyán bedagadt, elszíneződött. A világos nappal, reggel fél kilenc körül, az egészségház sugárúti bejárata előtt történt esetet jelentették a rendőrségnek, jegyzőkönyv is készült, az apa pereskedni akar. Még nem tudja, kit kell perelnie, de bízik abban, hogy az ügyvéd majd kideríti. Az incidens utáni telefonálgatásai ugyanis többé-kevésbé sikertelenek voltak, nem tudta megállapítani, ki az illetékes az ügyében.
– A kommunális rendőrségtől, amely szintén készített jegyzőkönyvet, elkaptam a Zoohigijena Közvállalat telefonszámát, legalább ötvenszer tárcsáztam őket, egyszer sem jelentkeztek. Ezt követően hívtam csak a rendőröket, akik fél órán belül házhoz jöttek – meséli az apa.
A kisfiú nem kapott injekciókat, tetanusz ellen ugyanis már beoltották. A Pasteur Intézetben azt mondták nekik, hogy Újvidék területén 20 éve nem volt veszettség, ezért ez ellen a vírus ellen nem adtak neki védőoltást.
A székvárosban nem ritkák a fentihez hasonló esetek, a kóbor kutyák támadásaiért korábban felelős Köztisztasági Vállalat régebben minden évben több millió dinárnyi kártérítést fizetett ki kutyaharapás címén. A rendszer annyira jól bevált, hogy egyesek a pénzkereseti lehetőséget is felismerték benne: állítólag korábban történtek olyan esetek, hogy döglött kutyák koponyáját, állkapcsát kifőzték, fertőtlenítették, majd a fogak közé szorítva vádlijukat látható sérüléseket okoztak önmaguknak. Ezekkel a sérülésekkel jelentkeztek az orvosnál, a látleletekre támaszkodva pert indítottak... és nyertek.
Legtöbb esetben azonban polgártársainknak nincs szükségük szimulálásra, sajnos valóban megmarják őket a kutyák. – Ameddig nem történik baj, oda sem figyelünk a kóbor kutyák okozta veszélyre – figyelmeztet a megmart kisgyerek édesapja.
