Lajos, operatőr: igen, mindig zárjuk a kaput, tekintettel arra, hogy a város gyéren lakott részében lakunk, erről külön gondot viselünk. Amióta a Telepen lakom, most raboltak ki először, a rendőrség megtette az ő részükről kötelező lépéseket, erélyesebb fellépésükről azonban nem beszélhetünk, valójában semmi sem történik. A szerszámaimat húsz éven keresztül gyűjtögettem, most a csónakmotort is, az aggregátort is, meg minden más értékesebb holmit is bent tartok a házban.
Irma, nyugdíjas: nagyon szeretem a színházat, szívesen megnéznék néhány előadást, de mivel egyedül élek nem merem esténként itt hagyni üresen a házat. Misékre sem járok, a kapu állandóan zárva van. Nem is nyitok kaput addig, míg nem látom, hogy ki csönget. Viszont csodálatos szomszédaim vannak, akikre mindig számíthatok, gyakorlatilag egy házban élünk, mindenben a segítségemre vannak, nagyon szeretem őket! Ez a városrész még a régi, a szolidaritás erős.
László, kereskedő: a rendőrség munkájával egyáltalán nem vagyok elégedett, a betörés után kijöttek, és azt mondták, hogy én tehetek róla, mert nem zártam be a kaput. Menjek el a heréskerti rendőrállomásra, mondjam, el mit loptak el, és ha 15 ezer dinár felett van a károm, akkor tegyek feljelentést. Ha nem, akkor nem is érdemes vesződni az egésszel. A tolvajok elvitték a műhelyből a szerszámaimat, a csiszológépemet, a fúrógépemet, a csavarhúzó komplettemet. Ötvennégy éve élek itt, most törtek be hozzám először...
