A Szerbiában élő kisebbségek jogainak betartásáról és a nemzeti közösségeket érintő legaktuálisabb kérdésekről szerveztek tanácskozást a hétvégén Újvidéken. A rendezvényen jelen volt Nenad Đurđević is, aki az emberi jogi, kisebbségügyi, közigazgatási és önkormányzati minisztériumon belül az emberi jogi és kisebbségügyi igazgatóság vezetői posztját tölti be, s ez volt az első alkalom, hogy felmérhette a kisebbségi jogok helyzetét Vajdaságban. A politikussal az emberi és kisebbségi jogok érvényesítéséről beszélgettünk.
– Az állam sokat tesz azért, hogy a törvényben meghatározott jogok a gyakorlatban is érvényesüljenek. Vegyük csak például a nemzeti tanácsokról szóló törvényt: igyekeztünk odahatni, hogy országszerte minden kisebbség létrehozza a maga nemzeti tanácsát, hogy az állam a nemzeti tanácsokon keresztül pénzelni tudja a kisebbségi közösségeket, és hogy a nemzeti tanácsok legyenek a közvetlen szóvivői a kisebbségi közösségi gondoknak az állam irányába. A törvényes keret nagyon jó, egyes közösségekben nyomban léptek és létrehozták a nemzeti tanácsaikat, volt, ahol ez huzamosabb ideig tartott, egyedül a bosnyák közösségnél tapasztaltuk azt, hogy nem éltek a törvény adta jogukkal. Az általam vezetett igazgatóság irányítását két héttel ezelőtt vettem át, így nem áll rendelkezésemre elég adat a nemzeti tanácsok működéséről, de mindenképpen serkenteni szeretném őket, hogy még aktívabb munkát fejtsenek ki. Ha a tevékenységükről szóló tudnivalókat eljuttatják hozzánk, mi mindenképpen támogatni fogjuk a célkitűzéseiket, és igyekszünk majd segíteni őket, hogy megvalósítsák terveiket.
Mit tart a legfontosabbnak, amiben a nemzeti közösségekkel kapcsolatban lépniük kell?
– Számomra létfontosságú a párbeszéd kultúrájának serkentése. Nagyon fontos, hogy a nemzeti kisebbségeket képviselő pártok miként lépnek fel az általuk képviselt közösség érdekeiért, és hogy a vezetők hogyan irányítják a párbeszéd alakulását. Lényegre törően kell dialógusra serkenteni az embereket, az esetlegesen felmerülő feszültségeket oldani kell, nem pedig szítani az ellentéteket. Mindenképpen fontos lenne, hogy a kisebbségi közösségen és a nemzeti tanácsokon belül arra törekedjenek, hogy ne alakuljon ki megosztottság. Sajnos én éppen az ellenkezőjét tapasztaltam a bosnyák nemzeti közösségnél, amelyben a kialakult ellenséges viszonyban az egymásnak feszülő álláspontok közepette még mindig nem voltak képesek létrehozni a nemzeti tanácsot. Az összes félnek az lenne a feladata, hogy csillapítsa a felkorbácsolódott ellentéteket, s toleráns légkört teremtsen. Úgy tűnik, ez ott nagyon nehezen megy. Vajdaságban homlokegyenest más a helyzet, az itt tapasztalt légkör és a kisebbségi közösségek viszonyulása a nemzeti tanácsokhoz példaérékű.
Ha önökhöz fordulnak a nemzeti kisebbségek képviselői, mire panaszkodnak a leginkább?
– Folyamatos gond a pénzhiány, amin a lehetőségekhez mérten igyekszünk segíteni. A másik jelentős probléma a helyi önkormányzatok nemtörődömsége, ami elvileg könnyebben befolyásolható és irányítható kérdés. Nagyon sok önkormányzat nem hajlandó figyelembe venni mindazt, amit a kisebbségek jogait irányító jogszabályok előirányoznak, s a legszükségesebb lépést sem teszik meg önkormányzati szinten.
A vajdasági magyar nemzeti közösséggel kapcsolatban milyen tapasztalatai vannak?
– Nem sok tapasztalatom van a magyarokkal kapcsolatban, hiszen korábban a dél-szerbiai kisebbségek helyzetét koordináló szervnek voltam az igazgatója, s jobbára az albán nemzeti közösség integrálódásával foglalkoztam, azonban már első pillantásra feltűnik, hogy itt egy nagyon jól szervezett, rendezett és fegyelmezett magyar nemzeti közösség él. Ilyen körülmények közepette megadatik a nemzeti közösségnek, hogy megőrizze identitását, nyelvét, hagyományait, kultúráját, nekünk pedig az a kötelességünk, hogy egyenlő jogokat teremtsünk a társadalomban.
