Az Alkotó és az Alkotás

Butterer Kiss Mártát sem olvasóinknak, sem a szélesebb közönségnek nem kell bemutatni. Csak látni kell alkotását, és aki csak egy kicsit is ismeri műveit, azonnal rávágja, hogy ez Márta. Biztosan így volt mindenki ezzel, aki a napokban benézett az újvidéki Petőfi Sándor Magyar Művelődési Központ emeleti termébe. Ez Márta! Márta akvarelljei!

A január 19-én megnyílt kiállításának címe: A lelkek rezgései. Lelke nemcsak az embernek van, hanem a körülöttünk élő kedves négylábú és kétlábú állatkáknak is, ezért Márta nemcsak női arcokat ábrázol ecsetével, hanem állatokat is. Valamennyit remekül, úgy, Mártásan.
A megnyitón telt ház volt. Az alkalmi műsor után, amelyben fellépett a Pintyőke leánykórus, felszólalt Király Károly, a Petőfi Sándor MMK igazgatója, aki üdvözölte a vendégeket, majd Léphaft Pál méltatta az alkotót.
„Két dologról szeretném elmondani a véleményemet: az alkotásról és az alkotóról.
Az alkotás és az alkotó, Butterer Kiss Márta is itt szemlélhető meg. 
Ez az alkotás, az akvarell egy olyan egyszerűnek tűnő (víz, pigmentek és papír) képalkotó módszer, amely a legnagyobb felkészültséget és tehetséget igényli. Az akvarell olyan, mint a lélek, könnyű, légies és javíthatatlan, az egyszer papírra vitt gesztus később már nem javítható. Az akvarell nemcsak festési mód, hanem gondolkozás is. Legnagyobb mesterei a japán és kínai mesterek voltak, akiket mesterségben az angolok követtek a 19. században.
Az alkotó, akit ma este itt köszönthetünk Butterer Kiss Márta képalkotó, aki nemcsak alkotásait, de tanítványait is a saját képére formálva indítja saját útjukra.
 

»Abban az időben Jézus a következő példabeszédet mondta tanítványainak: – Egy ember egyszer idegenbe készült, ezért összehívta szolgáit, és rájuk bízta vagyonát. Az egyiknek öt talentumot adott, a másiknak kettőt, a harmadiknak pedig egyet, kinek-kinek rátermettsége szerint, aztán útra kelt.« (Mt 25, 14—30) – olvashatjuk Máté evangéliumában.
Nekem a negyedik jut eszembe. Nem az első szolga, aki öt talentumot kapott és ügyesen szaporította azt, nem a második, aki a két talentumot kamatoztatta, még a harmadik szolga sem, akitől, Máté szerint, ura utólag azt az egy talentumot is elvette, mert félelmében elásta, hogy maradéktalanul visszaadhassa.
Nekem a negyedik szolga jut eszembe, akit az evangélisták nem említenek, csak az én képzeletem rajzol meg. A negyedik szolga egyetlen talentumát hittel, reménnyel és szeretettel a magasba dobta, hogy a teremtés fénye megcsillanjon rajta. 
 

Vajon mit érdemel ez a negyedik szolga, aki faragott tabernákulumra, fénnyel áztatott festményre, pentaton dallamra, csendesen zsongó szonettre, haszontalan művészetre, örömre és fájdalomra, szavakra, hangokra és képekre váltotta talentumát? Mit érdemel urától az a szolga, aki talentumával nem hasznot gyarapít?
A negyedik itt van közöttünk, reggel kávét főz, híreket hallgat, sminkel, reggelit készít, téli cipőjét keresi és indul tanítani. Indul azzal az egy talentummal, amin, ha szerencséje van, ha elég magasra dobja, akkor megcsillan a fény, a teremtés fénye. Ennyi, sem több, sem kevesebb a művész, szolga. A negyedik. A fény szolgája aki, mint kedves művészünk, Butterer Kiss Márta mindig úgy dobja a magasba a rá bízott talentumot, hogy az azon visszaverődő fény ne csak a saját arcát világítsa meg, hanem a tanítványok, a növendékek szemében is megcsillanjon. A talentumot, bármilyen legyen az, csak kölcsönbe kapjuk, és még életünkben tovább kell adnunk, mert nem vihetjük magunkkal. Éppen ezért a negyedik szolga, te magad légy.”
A kiállítás január 26-áig tekinthető meg.