Vannak olyan történelmi személyiségek, akiknek neve elválaszthatatlan egy-egy várostól. Újvidékhez többek között a város XIX. századi vezető egyéniségei, a polgármesterek és főispánok, a Flattok és Demetrovitsok, Szalay Lajos, vagy Marczekovity Imre és Érdujhelyi Menyhért neve is kötődik. Ugyanígy Szabadkának is megvannak a saját polgárai, akiknek tevékenysége ilyen, vagy olyan módon, a városhoz kötődnek. Vannak azonban olyanok is, akik mindkét városban tevékenykedtek, és ezek a dupla kötődések csak valamilyen szakmai szűklátókörűségből kerülték el a figyelmünket. Az egyik ilyen, inkább Szabadkához köthető egyéniség Frankl István is, aki pályafutásának „derekát” töltötte Újvidéken, míg a kezdetén és végén neve és tevékenysége inkább Szabadkához kapcsolódott. 1857-ben nevezték ki Szabadkára gimnáziumi tanárnak, majd igazgatónak.
Ezután négy évig (1870–1874) Bács-Bodrog vármegye tanfelügyelői posztjáról került Újvidékre, az újonnan megnyitott Újvidéki Katholikus Királyi Főgimnázium tanárának. Gimnáziumigazgatói tevékenységéről, az iskola nyomtatásban megjelenő Értesítőiből kaphatunk adatokat.. Frankl István azonban, nem elégedett meg a gimnázium igazgatásával és a gimnáziumi élet szervezésével, attól nagyobb feladatot vállalt magára. Ő volt az, aki megjelentette Újvidék első magyar nyelven írott újságát, az Újvidéket, amely 1875 és 1907 között jelent meg, még ha nem is mindvégig Frankl István szerkesztésében. A lap tulajdonosaként Frankl Istvánt jegyezték be, és mint politikai lap, óvadékot kellett a város pénztárában befizetni, hogy megjelenhessen, amire azonban Frankl Istvánnak nem volt pénze, ezért Hirsch Tivadar, nagybirtokos tette azt meg. A lap első száma Simonyi Mária sajtótörténetének alapján, 1875. karácsonyán jelent meg.
Frankl István a Szabadelvű Párt és Tisza Kálmán nagy híve volt, mert a lap megindítása szorosan összefüggésben állt a városban működő Szabadelvű Párt érdekével, és ennél fogva részt vett a városban észlelhető nemzetiségi érdekekért folyó harcban. Igazi kormánylapként tevékenykedett, még akkor is, ha Tisza Kálmán az 5000 forintnyi kért támogatást „óriási összegnek” tartotta. Végül is az Újvidék és Frankl István megkapta a dotációt, de magának Ferenc Józsefnek a jóváhagyásával. Az újság nem nagyon érzékelte a városban jelenlévő szociális problémákat, de különleges figyelemmel kísérte a lakosság összeírását, a vallási tolerancia szellemében foglalkozott minden felekezettel.
Frankl István minden jel szerint könnyen beilleszkedett a város magyar életébe, és az egyik tekintélyesebb polgárának számított.
Családjával, a lakcímből ítélve, a gimnázium épületében lakott, ahol az újság szerkesztősége is volt. A fellelhető adatok szerint, 45 évesen Margit nevű feleségével három, Szabadkán született fiával (Bódog, Dezső és István), szintén Margit nevű, akkor 10 éves lányával élt együtt. A családot két cseléd szolgálta, a velük Szabadkáról jött Kopunovics Teréz és az itt Újvidéken alkalmazott Kasper Apollónia. A családi fényképek alapján, amelyek Újvidékhez kötődnek, és amelyhez, a nemrégen elhunyt Mirkó Grlica szabadkai kollégának jóvoltából jutottunk, több csoportkép is van, amelyből arra a következtetésre lehet jutni, hogy Frankl Istvánnak Újvidéken sikerült egy értelmiségi, többnyire tanárokból és egyházi személyekből összetevődő csoportot maga köré gyűjtenie. Így kerülhetett előkelő helyen, a Frankl család fényképeire Érdujhelyi Menyhért is, akit Újvidék első történelmi monográfiájának szerzőjeként és a Bácsbodrog Vármegye Történelmi Társulatának, a későbbiekben egyik tevékeny tagjaként ismerünk, Frankl Istvánnal egyetemben. Ezért nem kell csodálkozni azon, hogy a Társulat alapító okirata és a működését támogató írások, a Frankl István által szerkesztett, Újvidék első magyar nyelvű lapjában jelentek meg.
