Egy 2002-ben meghozott törvény kötelezővé tette a községek számára a nemzetek közötti viszonyokkal foglalkozó tanácsok megalakítását. A 41 vajdasági községből 27-ben döntöttek ugyan a tanácsok életre hívásáról, de mindössze 18-ban nevezték ki e fontos testületek tagjait.
Az idevágó törvény egyes rendelkezései nem kellően világosak és egyértelműek, emiatt a tanácsok munkája akadozik és nem hatékony – állapították meg többek között azon a csókai községházán hétfőn megtartott körzeti tanácskozáson, amelyen részt vettek az észak-bánáti és az észak-bácskai körzetek községeinek képviselői, valamint az önkormányzatokkal foglalkozó tartományi titkárság küldöttsége. – A nemzetek közötti viszonyokkal foglalkozó tanácsok viszonylag fiatal intézmények, ám nagyon fontos lenne, hogy hatékonyan dolgozzanak a nemzetek közötti viszonyok ápolásán és a kisebbségi jogvédelem területén – hangsúlyozta az illetékes titkárság nevében Šinković Erzsébet. Rámutatott, hogy a közösség stabilitásához vezető folyamat nehézkes és csak aprólékos és kitartó munkával valósítható meg. Azokban a községekben, amelyek életre hívták ezeket a tanácsokat, problémák merültek fel már a testületek tagjainak a megválasztásakor is, egyesek átfedéseket véltek találni a nemzeti tanácsok hatáskörével, annak ellenére, hogy lényeges különbségek vannak a két tanács között. A nemzetek közötti viszonyok tanácsai a helyi önkormányzati szervek körébe tartoznak.
A tanácskozás részvevői a nemzetek közötti viszonyok tanácsainak megalakításával kapcsolatban kételyeiknek adtak hangot, hogy a községi képviselők vállalhatnak-e tagságot ezekben a tanácsokban. A témával kapcsolatban megoszlott a részvevők véleménye. A községek nagy részében – hét községet kivéve – a büdzsé tervezésekor nem irányoztak elő eszközöket a tanácsok működési költségeire. Sokan nem is tudnak a tanácsok létezéséről és működéséről, ami a közvélemény tájékoztatásának a hiányára vezethető vissza.
A tanácsok tagjainak a megválasztása számos kérdést vet fel: a csókai megbeszélésen kiemelték a tanácsok szerb ajkú tagjai megválasztásának a problémáját. Egyértelmű, hogy a tanácsok kisebbségi tagjait a nemzeti tanácsok javaslatára választják meg, de a szerb tagok estében már nagy a tarkaság – és a tanácstalanság. Volt olyan község, ahol a szerbek soraiból az egyház, a művelődési egyesületek, a pártok vagy éppen az önkormányzat javaslatára választottak be valakit.
A csókai tanácskozás végén a részvevők abban állapodtak meg, hogy az illetékes tartományi titkárság mielőbb tisztázza a nemzetek közötti viszonyok tanácsai megalakítása és működtetése körül felmerült kérdéseket és félreértéseket, mert csak ezek rendezése után kezdődhet meg az érdemi munka a tanácsokban.
