A sikertelen magánosítás, a munkaerő piac megváltozott igényei és a gazdasági válság miatt az utóbbi években nagyon sokan elszegényedtek Ada községben. Vesna Civrić, a szegénység csökkentésével foglalkozó községi bizottság elnöke elmondta, hogy a mintegy 18 000 helyi lakos 35 százalékát sújtja a szegénység különféle formában: az éhezéstől a munkanélküliségig. A bizottság ezért a közelmúltban egész éves kampányt indított, hogy ráirányítsa az illetékes minisztériumok és titkárságok figyelmét arra, hogy Vajdaságban is élnek szegény emberek, akikkel törődnie kell a társadalomnak.
A községi bizottság 400, élelmiszert és tisztálkodási szereket tartalmazó segélycsomagot osztott vagy oszt szét a rászorulóknak. Köztük azoknak az életerős, de munkanélküli felnőtteknek, akik részt vettek a közterületek takarításában, illetve a rossz szociális helyzetű családoknak és a kisnyugdíjasoknak. A kampány során eddig olyan köztársasági és tartományi tisztségviselők látogattak Adára és Moholra, mint Božidar Đelić, a szerb kormány alelnöke, Jasna Matićtelekommunikációs miniszter, dr. Tomislav Stantić, az önkormányzatokkal és a községek közti együttműködéssel foglalkozó tartományi titkár, illetve a köztársasági parlament szegénység csökkentésével foglalkozó bizottsága tartott kihelyezett ülést Adán. Várhatóan hamarosan ide látogat Vuk Jeremićkülügy- és Ivica Dačićbelügyminiszter is. Vesna Civrić, a községi bizottság elnökehangsúlyozta, hogy nem elég október 17-én, a szegénység elleni küzdelem világnapján lemondani egy ebédről a rászorulók javára, majd részt venni egy fogadáson, hanem egész évben foglalkozni kell az üggyel és segíteni kell az érintetteknek:
– Az adai községben 4 éve működik a szegénység csökkentésével foglalkozó községi bizottság, mint a helyi önkormányzat szerve. A szegény embereken segítünk amiben csak tudunk, függetlenül a nemzeti, a párt vagy vallási hovatartozástól – magyarázta az illetékes. – A bizottságnak kevés a pénze, vezetőjeként én vagyok az egyetlenállandó alkalmazottja. A többi, 10 fiatal, aki itt dolgozik, az önkéntes vagy közmunkás, illetve alkalmi munkán van itt a projektumoktól függően. A szegények számáról viszonylag pontos adatokkal rendelkezünk, mivel 17 intézménnyel, köztük az általános iskolákkal, az óvodával, az egészségházzal, a szociális központtal, a munkaközvetítő szolgálattal, a bírósággal, különböző egyházi közösségekkel és civil szervezetekkel működünk együtt. Reméljük, hogy a tartományi kormány jóváhagyja azt a projektumot, amely révén elkészíthetjük a község szociális térképét. Ez tartalmazná a segítségre szorulók nevét és adatait. Az adai községben nagy a szegénység, a mintegy 18 000 lakosnak legalább 35 százaléka küszködik szegénységgel. Többségük a sikertelen magánosítás, a munkaerőpiac megváltozott igényei és a gazdasági válság miatt szegényedett el. Manapság a dolgozók órabére 50 és 80 dinár között mozog, aki 100 dinárt kap, az már nagyon jól keres. A községben magasabb az elhalálozások száma, mint az újszülötteké. A bizottság az idén az oktatásra összpontosított, mivel ezzel menthetjük meg a gyerekeket a szegénységtől. A munkaközvetítő szolgálatnál ugyanis 1920 írástudatlan személyt tartanak nyilván. A legnehezebb helyzetben azok vannak, akik büszkeségből nem kérnek segítséget. Közéjük tartoznak az idősek, a mezőgazdasági termelők, akiknek 5000 dináros nyugdíjuk van és talán két lánc földjük, emiatt nem jogosultak szociális segélyre. Egy részük egyszeri meleg ételhez juthat az idősek napközijében, de ezt csak kevesen igénylik. A szegénység sújtja azokat is, akik a tranzíció során elveszítették az állásukat. Többségük 40–50 éves, illetve a nyugdíj előtt áll. Előfordul, hogy a gyerekek és a felnőttek éheznek, a családok felkészületlenül várják a telet, másoknak nincs a házukon tető, vagy nincs hol lakniuk. 210 gyerek olyan háztartásban él, ahol nincs áram. Sokszor a gyerekeknek hiányos a ruházatuk, nincs cipőjük. Megtörtént, hogy hárman használtak egy lábbelit. A szegénység hozza magával a betegséget, ami miatt meghalt az anya vagy az apa, a gyerekek pedig árván maradnak. A családon belüli erőszak is jelen van. Az egyedül álló anyák gondjairól még nem is szóltam. És azokról sem, akik máról holnapra élnek és alig tudják kifizetni a gyerekeiknek a buszbérletet, hogy középiskolába járhassanak Zentára vagy Óbecsére. A szállítóvállalatok nem hajlandók ingyenjegyet biztosítani a rászorulóknak – mondta az illetékes.
A szegénység ellen az oktatás a legjobb ellenszer. Vesna Civrić elmondta, hogy Moholon a szegény iskoláskorú gyerekeknek már évek óta van napközis foglalkozás, jelenleg 30 diákkal működnek az általános iskolában. A korábbi tanulóik közül ma már 1 orvostanhallgató, 11 pedig középiskolásba jár. Mint mondta, nagyon elégedett volt, amikor az idei iskolakezdésre 300 gyereknek juttattak tanszert a helyi önkormányzat, a civil szervezetek és a lakosság adományaiból.
