Bár 2008 áprilisára megépült a nyilvános vécé Ada központjában, az egykori áruház szomszédságában, az állítólagos magas üzemeltetési költségek miatt azóta sem nyitották meg, jóllehet a község területén ez az egyetlen efféle szolgáltatás ellátására alkalmas épület. A legújabb fejlemény ez ügyben, hogy a létesítmény park felőli részét üzlethelyiségé alakíttatta át a helyi önkormányzat.
Bilicki Zoltán adai polgármestertől megtudtuk, hogy az idén ezt a helyiséget jelképes összegért nyilvános licitáción szeretnék bérbe adni. A tervek szerint a bérlő köteles lenne az épület másik felében, a parkoló felől lévő nyilvános vécét üzemeltetni, takarítani és fedezni a költségeket. Az adai önkormányzatnak különben évente mintegy 2,5 millió dinárba kerülne a nyilvános vécé üzemeltetése az alkalmazottak bruttó bérével, a fűtési számlával és más költségekkel együtt. Így a helyi önkormányzat a bérbe adással igyekszik egyszerre két dolgot is nyélbe ütni: üzembe helyezni a nyilvános vécét és tehermentesíteni magát a költségek alól.
Emlékeztetőül: az előző községi vezetőség építtette a nyilvános vécét. Az adai önkormányzat megbízásából a beruházó a helyi Standard Kommunális Közvállalat volt, amely a munkálatokat önerőből és alvállalkozók bevonásával végezte el. Az épület 2008. április közepétől építészeti és műszaki szempontból is készen áll a használatra. A közvállalat illetékesei erről még akkor értesítették az adai önkormányzatot, amelynek a feladata lett volna eldönteni, hogy a jövőben hogyan fog működni a létesítmény. Az akkori vezetőség azonban kivárt a választásokig, így a kérdésben az újonnan megalakult, jelenlegi községi vezetőségnek kellett dönteni, ami napjainkig húzódott.
Az épületről még annyit, hogy a kéttornyos, három helyiségből álló, mintegy negyven négyzetméteres, nyilvános vécének berendezett épület 2008-ban több mint négymillió dinárba került, ami tetemes összeg. Az átalakítás előtt az épületben összesen hat vécéfülke volt, négy a női és kettő a férfirészlegben, ahol további négy piszoárt is felszereltek. A mosdók mellett elektronikus kézszárítók voltak, mintegy 10 négyzetméternyi tükörfelület, valamint a falakat a mennyezetig csempe borítja. Az épület fűtésére és a víz melegítésére a tervek szerint gázt használtak volna.
