A 87 éves Árokkal még most sem mehet biztosra az ember. Gondol egyet, s kirepül a kenguruk földjére, vagy épp elugrik egy vb-re, ha kedve tartja. Ausztráliába most is hívták, de azt mondta, ezúttal kényelmesen, a legendás karosszékéből nézi végig a labdarúgás legnagyobb eseményét.
• Feri bátyám, milyen játékot vársz ettől a világbajnokságtól?
– Szeretném azt hinni, itt nem az lesz a legfontosabb, hányszor passzolgatnak, mert manapság „780 passzos” játékot produkál mindenki, amiből talán 90 a jó. Mi a fenéért csinálják mindezt, ha nincsen gól? Nem megy előre a labda, hanem totyognak, s visszagurítják a kapusnak. Ez engem már majdnem megőrjít. Talán itt más lesz, mivel ha az első három meccsből nem nyersz meg kettőt, akkor kész vagy. Más lesz a képe a játéknak, mindenki győzelemre megy, mert itt más út nincs.
• Nagyon sok emberrel beszélgettem, olvastuk a fogadóirodák tippjeit. Hát, nem túl sok fantázia van az egészben, mert a legtöbben a német–brazil döntőt várják, illetve ezt a két csapatot emelték ki. Nekem ezzel az a bajom, hogy a németek címvédők, s olyan még nem történt, hogy címet védjen valaki, a brazilok pedig otthon sem tudtak komolyabb eredményt elérni. Ennyi esélyes talán még nem is volt az első helyre. Erről mi a véleményed?
– Igen, egyetértek azokkal, akik azt mondják, hogy van legalább hat olyan csapat, amely nyerhet, csak az a baj, hogy nem tudják, melyik az a hat. Szerintem nem lesz bajnok sem a brazil, sem a német. Legalábbis én azért szurkolok, hogy végre valaki más legyen. Talán egy Franciaország vagy valaki más, de egyszerűen én sem tudom a választ, mert nem ismerem annyira a csapatokat. Most már csak megnézem a meccset, és ezzel le is zártam az egészet. Ha nem tetszik, akkor ki is kapcsolom a készüléket.
• Minden világbajnokságon van meglepetés. Az afrikai csapatok képességeit mindig homály fedi, de Nigéria, Szenegál, Marokkó és Egyiptom nem könnyű ellenfél. Ezek vagy a dél-amerikaiak okozhatnak gondot a „nagyoknak”? És az európai topcsapatok vajon engednek-e meglepetést?
– Senki nem tudhatja, mit engedhet meg Európa. Bizonyára az változtat mindenen, hogy ezek az úgynevezett harmadrendű csapatok tulajdonképpen úgy vannak összerakva, hogy a játékosok már mind Európában játszanak. Nagyon jól ismerik egymást, s manapság tökéletesen feltérképezik a csapatokat, így tudják, mit kell ellenük csinálni. „Németesre” megy minden, ki van minden számítva, ki mennyit rúg, ki mennyit fut.
• Szerbia a nevek alapján erős csapatnak tűnik, ugyanakkor egy teljesen kezdő edzője van. Szerinted mennyire hathat ez ki a csapatnak a teljesítményére, mennyire bízol a szerbekben?
– A csapatban igen, az edzőben nem. Krstajićnak nincs semmilyen háttere, edzői tapasztalata, így fogalmam sincs, miért nevezték ki. Pénzt nem mernék rá tenni, hogy biztosan ő állítja össze a csapatot. A szerb válogatottban legalább hat olyan tapasztalt játékos van, aki saját maga is össze tudná állítani a csapatot. És aztán majd ezek az öregek diktálnák, hogy „fogd be a szád, és csináld, amit mondunk”. Ebben reménykedem, meg abban, hogy a szerbek hagyományosan tele vannak önbizalommal. Minden attól függ, hogyan sikerül nekik az első két meccs.
• Köztudott, hogy te elég nagy összegekben szoktál fogadni ilyen nagy eseménynél. Most kire tennéd a pénzedet?
– Fogalmam sincs, egészen őszintén mondom. Nem tudom, miként reagálnak a németek, a brazilok, a belgák stb., ha egyszer nem megy nekik a játék. Azt sem lehet kifürkészni, hogy Argentína milyen, ha például valaki agyonrúgja Messit. Szerintem akkor készek. Ilyesmit nem lehet mondani a németekre, a brazilokra, a franciákra, mert ők nem egy embertől függenek. Szerintem csakis az a kis nyavalyás olyan, akire építeni lehet egy egész csapatot. Nos, ha neki megy, akkor nagyon jók lesznek.
• Egy utolsó kérdés: éreztél-e kísértést, hogy kimenjél most Oroszországba?
– Igen. De a biztosítók nem akartak lebiztosítani. Azt mondták, egy kicsikét öreg vagyok…