A Les petits Platons könyvkiadó 31 kötetből álló könyvsorozatával elsősorban a gyerekek körében szándékozza népszerűsíteni a filozófiai gondolkodást, megismertetni velük a filozófia alapjait.
A színes, gazdagon illusztrált kiadványok mesekönyvszerűen foglalják össze egy-egy neves filozófus életét, munkásságát. Kocsubej Alexander fordítónak és a Forum kiadónak köszönhetően a sorozat két darabja immár magyar nyelven is olvasható. A Descartes és a gonosz szellem című kötet után idén jelent meg a sorozat második magyar nyelvű darabja Szókratész, a semmittudó bölcs címmel.
A könyv szerzője, Jean Paul Mongin, szellemesen, frappánsan, mesei elemek alkalmazásával dolgozta fel a faggatózó bölcs életét és filozófiáját.
A nagy gondolkodó, akivel a görög filozófia klasszikus korszaka kezdődött, úgy jelenik meg a könyv lapjain, ahogy tanítványainak, elsősorban Platónnak a műveiből megismerhettük: dialogizáló filozófusként, aki nem alapít iskolát és nem tart előadásokat, hanem Athén utcáin sétálgatva megszólítja azokat, akik az útjába kerülnek, és beszédbe elegyedik velük. Ha olyan emberekkel találkozik, akik bölcsnek tartják magukat, kérdések sokaságával próbára teszi őket, s a válaszolni nem tudók előbb-utóbb be kell, hogy vallják tudatlanságukat. Ha pedig tudatlan emberekbe botlik, a bölcsesség felé vezető útra tereli őket. Arra buzdítja az embereket, hogy ismerjék meg önmagukat, s a hatalom és gazdagság hajszolása helyett elmélkedjenek, ugyanis, meglátása szerint, a filozófia a bölcsesség szeretete, a filozofálás megtisztítja a lelket, s a „vizsgálódás nélküli” élet emberhez méltatlan élet.
„A tisztségekkel, a hírnévvel, a gyönyörrel és a vagyonnal törődsz csupán! De gondolsz az igazság keresésére, a lelked bölcsebbé tételére, azaz a filozófia gyakorlására is?” – kérdezi beszélgetőpartnereitől, majd beszédbe elegyedvén velük kérdéseivel megkísérli megrendíteni magabiztosságukat, miközben velük együtt fejti ki azt, miről is vannak ők valójában meggyőződve, még ha első megközelítésre annak épp az ellenkezője mellett akartak is érvelni.
A híres szókratészi irónia átlengi Mongin kötetét, szemelvényekkel betekintést engedve Szókratész elmés és sziporkázó dialógusaiba.
Az egyikben például a nagy filozófus egy bögölyhöz hasonlítja magát: „… az istenek küldtek ide, hogy felébresszem a városunkat! Naphosszat csipkelődve, ahol csak tehetem, ostorozlak, győzködlek és korhollak benneteket, ha inkább a gazdagságra törekszetek, mint az igazságra. Olyan vagyok, mint egy bögöly, aki egy jól megtermett paripát csipked, hogy felserkentse, nehogy elszundítson. Talán haragotokban, hogy felriasztottalak benneteket, meg akartok szabadulni tőlem, hogy aztán egész életeteket alva töltsétek…”
Szókratész törekvése azonban, hogy az athéniakat az erkölcsi igazságokra rávezesse, reá nézve végzetesnek bizonyult, ellenzői azzal vádolták ugyanis, hogy eszmefuttatásaival megrontja az ifjúságot. Perbe fogták, s halálra ítélték. Jean Paul Mongin épp ezt az életrajzi mozzanatot emeli ki művében, s a filozófus elleni jogi hadjárat, majd a siralomházban töltött időszak ábrázolásával bontja ki a szókratészi életmű esszenciáját, bölcseletének lényegét. A halálba belenyugvó, a test hátrahagyásával a lélek valódi szabadságát váró filozófust örökíti meg, aki a meggyőződéséért issza ki a méregpoharat, s az elvek melletti kiállás példájává válik. A „semmittudó bölcs” történetével irányítja a figyelmet a filozófiai gondolkodásnak az önmegismerésben való fontosságára, s az igazság keresésének szükségességére. Ez utóbbit a delphoi jósnő szavait idézve támasztja alá, miszerint: „egyetlen halandó sem bölcsebb Szókratésznél, mert ő az igazságot szereti.”
